Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században

Birpin Birszin átvétele. Ezt erősítheti Briwinus fiainak neve. Kocel általában ismert, azonban többen (Michael Mitterauer,Heinz Dopsch, Herwig Wolfram) abból a körülményből, hogy a 850-es névlistán Kocel után egy Unzat szerepel, aki a cividalei evangélium bejegyzéseiben is Kocellel együtt tűnik föl, arra a következtetésre jutottak, hogy utóbbi Kocel testvére, öccse, tehát ugyancsak Briwinus fia lehetett. Nevének alakja a Conversioban Unzat (vált.: vázát, vasath), viszont a cividalei evangéliumban uuozet alakú bejegyzést találunk (EvCiv. f. 2v). Mivel a Conversio Ussitin helyneve esetleg vele hozható kapcsolatba, az itteni forma uuzet alakúra javítandó. Ez a név ugyanúgy nem szláv, ahogy Kocel neve sem az, de nincs germán, török és neolatin magyarázata sem. Minden további nélkül tarthatjuk viszont egy magyar ücsed lejegyzésének, amely öcs szavunk képzős alakja (vö. Öcsöd, Ecséd, Nagyecsed hn.). Ahogy általában a magyarban rokonságnevekből gyakran keletkeznek személynevek, így öcs szavunk ilyen használata is gyakori. Mellékesen ne feledjük, Uuzet Briwinus kisebbik fia, Kocel öccse.

Minden bizonnyal hasonlóan magyarázható Kocel neve is. Ennek lejegyzései: 859 e.: Chozil, 861: Chezul, 871: Chezil, Chozil, 873: Gocilus (vált.: Totzilus, Cozzilus), 876-880: Chezil, IX. sz. közepe: Cozil (EvCiv. f. 2v), Quocili (EvCiv. f. 14v), Chezil (Reichenau), X. sz. közepe: Kotzilis (KonstPorph.), a szláv hagiográfiai irodalom kései kézirataiban pedig Kocelb, Kocblb, Kocblb stb. alakokat találunk. Ez utóbbiakról egy valami látszik világosan, az ugyanis, hogy a német forma átvételei, de a szabálytalan változások miatt semmiképpen nem a szlávban őrződött alakok. A német névalak forrása nehezen lehet más, mint a régi magyar kiizel ~ közel ’embertárs, felebarát’ szó, amely személynévként is gyakran szerepel: 1284/1302: Kuzel comes (OklSz), s a 850- es névlistán találunk egy Brisnuz: Prisnbcb nevű személyt, ez pedig ’propin- quus’ (Miklosich, F. 1927. 87), azaz ’közel’. A IX. század német névalakok a magyar szó szabályos átvételei, illetőleg a magyar szó változatainak szabályos átvételei.

Megállapíthatjuk tehát, hogy Alsó-Pannonia duxának, Briwinusnak a családjában magyar névadással találkozunk, amint környezetében is van adatunk magyar névadásra (Zuemin), mint korábban láttuk. Hozzá kell tegyük a fentiekhez, hogy a IX. századi forrásanyagban egyebütt is találunk olyan neveket, amelyek a magyarból magyarázhatnak. Ez - tudva azt, hogy a Kárpát-medence nyugati részén jelentős magyar csoportokkal kell számolnunk a IX. században - egyáltalán nem különös. Idetartozik még az, hogy Berény helyneveink némelyike, sőt esetleg nagyobb részük a fentiek következtében IX. századi helynévadást őriz, ezek a nevek egyébként csak Briwinus területén kívül találhatók meg.

A nagyszentmiklósi 21. csésze felirata

Nagyszentmiklós az egykori Torontál megye északi részén fekszik, az egykori Csanád megye székhelyének közelében, Románia területén. Az 1799-ben előkerült, aranyedényekből álló kincs általánosan ismertnek vehető. A Hampel József féle számozás szerinti 21. csészén, a csésze alján köralakba rendezett görög betűs, de nem görög nyelvű felirat van. Ezt a feliratot 1917-ben Wilhelm Thomsen törökül kísérelte meg elolvasni (Thomsen, W. 1917), a különböző

1326