Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."
Kedves Professzor Úr, köszönöm a szíves sorokat. Ami az elhelyezkedést illeti: ha csak lehet, egy-két hónapon belül átrándulok Pestre és körülnézek, mit lehetne csinálni. Pestről, ha Professzor Úr megengedi, egy kis beszélgetésre Zengővárkonyba utazom és Pécsre. Ha Pestre jutok, onnan már könnyűszerrel tovább-juthatok Zengővárkonyba, de nem tudom, hogy egyáltalán utazhatok-e: Csöngőről igen bajos kimozdulni, itt mindig jelentkezik valami akadék, most például kötelező tífusz-oltás, mely három hétig tart. Professzor Űr kártyájának alján Martyn kézirását látom: „Martyn Ferenc és Klára.” Ferenc még a háború alatt azt írta nekem, hogy Wiesenberg Klári meghalt; boldog volnék, ha nem így volna. Kérem Professzor Urat, ha tud valamit Wiesenberg Kláriról, Berger Ottiról, Kellermann Emilről és hozzátartozóikról: írja meg nekem; róluk ősz óta nem hallottam semmit. Martyn címét is kérném, ha tudja Professzor Úr. A múltkori prózákról Írottakat hálásan köszönöm. Azt hiszem, most már tisztán látom ezt a kis próza-sorozatot. Hálás vagyok, hogy Professzor Úr türelmesen figyelmeztet tudatlanságaimra: az „és” előtti vesszőkre ezentúl jobban ügyelek. - A „hanem” és „de” különbségét tudom. Csakhogy azoknak a prózáknak állandóan visszatérő motívuma: „nem így van - hanem így van”; ezért a tömérdek ,hanem” elviselhetetlenül zakatolt és nagyrészt utólag cserélgettem egy csomó ,hanem”-et, „de”-re. Hogyan lehetne a „de” helytelen használatát elkerülni? ha a „hanem”- ek egyrészét „ellenben”-re cserélem, ez mégrosszabb. Az sem tűrhető, hogy 20-30 sorban 10-12 „hanem” legyen. Talán Professzor Úr tudna alkalmas megoldást. Megbocsásson Professzor Úr, hogy megint kéziratokat küldök: tízegynéhány verset. Egy kivételével még a háború alatt írtam őket, de még nem mutathattam senkinek. - A múltkori kéziratokból is, meg ezekből is van más példányom, ezért nem terhelem Professzor Urat a visszaküldésükkel. Minden jót, egészséget kívánok, hálás tisztelettel Weöres Sándor. Csönge, 1945. júl. 24. Ms 4590/245 Mellékelve: A meghalás perce; Szabadulni; Atlantis 1-111.; Táncdal; Áldozati táblák 7-/77.; Krímitatár dal (kéziratok) Végleges címük, lelőhelyük: Weöres, 1986. I. Meghalni (482.); A szabaduló (491.); Atlantis (479-481.); Táncdal (498.); Áldozati táblák 7-777. (485.) 21. Weöres Sándor Fülep Lajosnak 1308
