Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."
magyar költők doyenjére (valahol Budán él, ha ugyan él még); Arany János fódözte föl valaha a „Koszorúdban. A szívességet mégegyszer is hálásan köszönve, minden jót kívánok igaz becsüléssel és tisztelettel Weöres Sándor. Csönge, Vas megye 1937. szept. 2. ÖLDÖKLŐ MAGÁNY A kedvem gömbje domború, bizony belülről homorú. A magányom már fojtogat, magam-füstjével oltógát, megfekszi az asztalomat, teleül minden székemet, az ördög kenyerére ken, az ördögné hajába fon, a költőtársam esteiig és hálótársam reggelig. De fekete a nappalom és de szürke az éjjelem! A méz, a lúg, a tej, a vér hozzám, pokloshoz el nem ér. Unom már minden részemet, a gyomromat, a fejemet. Egy nap a tükörből talán idegen arc fog nézni rám. Weöres Sándor Életrajzi adataim: Születtem Szombathelyen, 1913. jún. 22. Foglalkozásom: bölcsészhallgató Pécsett. Csöngén és Pécsett élek. Két verskötetem jelent meg: „Hideg van” (Pécs, 1934) és ,A kő és az ember” (Pécs, 1935). 1289
