Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Péter: "Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban..."
TÓTH PÉTER „Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban...” Válogatás Weöres Sándor leveleiből I. Az utóbbi évtizedekben számos kiadványban jelentek meg válogatások, szemelvények a Weöres Sándornak szóló, illetve a tőle származó levelekből. Ezek jelentős hányada tájékoztató jegyzetek nélkül került az olvasók elé. Néhány alkalommal - nyilván nem szándékosan - jelöletlen másodközlések is napvilágot láttak. E válogatás szerkesztése során igyekeztem elkerülni az ismétléseket. Olyan kéziratokat kívántam közreadni, amelyek tudomásom szerint idáig nem jelentek meg nyomtatásban. Az előkészítés során arra törekedtem, hogy a levelekben előforduló hivatkozásokat, neveket a rendelkezésemre álló dokumentumok segítségével azonosítsam, feloldjam a jegyzetekben. Weöres Sándor levelei részben az alkotó műhelyproblémái miatt, másrészt a kéziratokban szereplő életrajzi adatok, adalékok okán tarthatnak számot az irodalomtörténészek, és nyugodtan állíthatom: az irodalomszeretők érdeklődésére. A mellékelt verscsírákban, vázlatokban, változatokban gyakran nyomon követhető egy-egy költői ötlet művé alakulásának folyamata. Ezt Weöres több alkalommal részletesen is kifejtette; munkamódszerének feltárása során mintha saját ihletét szerette volna tetten érni. Eközben maga is rácsodálkozott az ihlet megmagyarázhatatlan jelenségeire. Az olykor formális, köznapi levelek közül kiemelkednek a Fülep Lajossal folytatott párbeszédek. A legendás művészettörténésszel még pécsi egyetemistaként ismerkedett meg. A kezdeti tanár-diák viszony rövid idő alatt szinte atya-fiú kapcsolattá, majd barátsággá alakult. Attól az időtől kezdve, hogy Weöres bejárt Fülep egyetemi előadásaira, termékeny, olykor komoly, máskor inkább játékos-kötekedő vita jellemezte személyes találkozásaikat és levelezésüket. A zengővárkonyi lelkész, az Eötvös Kollégium későbbi tanára feltűnően érzékeny volt a stílus tisztaságára és a nyelvhelyességre. Tekintélyt nem kímélve tette szóvá az idegenszerűségeket. így figyelmeztette folyamatosan Weöres Sándort is a verseiben, leveleiben előforduló germanizmusokra, latinizmusokra, továbbá bizonyos helyesírási vétségeire. (Vö.: Fodor András: Ezer este Fülep lajossal I-II. Bp. 1986.; Marafkó László: Weöres Sándor pécsi évtizedei = Irodalomtörténet, 1977. 502-3.; Várkonyi Nándor: Pergő évek. Bp., 1976.) Weöres rendre fogadkozott, javulást ígért, de az általa lényegesnek tar1286
