Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
hibás. Képtelenség lenne megírni a Rjazanyi kormányzóság történetét elszakítva Oroszország történetétől. De ugyanúgy képtelenség megírni a tatár hódoltság korabeli Oroszhon történetét megfeledkezvén arról, hogy ez az ország akkoriban egy hatalmas állam tartománya volt. Ugyanakkor az orosz történészek mind a mai napig így járnak el. Ennek következtében semmiféle magyarázatot nem kaptunk arra, hogy milyen hatással volt a mongol államiság az oroszra. Egészen biztos, hogy Oroszhont bekapcsolták a mongol birodalmi pénzügyi rendszerbe, és az a tény, hogy jó néhány, nyelvünkben mindmáig használatos pénzgazdálkodással kapcsolatos kifejezést a mongol vagy a tatár nyelvből vettünk át (például „kazna” - kincstár, „kaznacsej” - kincstárnok, „gyenyga” - pénz, „altin” - háromkopeges rézpénz, „tamozsnya” - vám), arról tanúskodik, hogy nemcsak átvették és használták a mongol pénzügyi rendszert Oroszhonban, de még a tatár igát is túlélte ez a rendszer. A pénzügy mellett minden nagy és jól szervezett állam egyik legfontosabb feladata a postai összeköttetés és a közlekedési útvonalak kiépítése az állam egész területén. E tekintetben a részfejedelemségekből álló, tatárjárás előtti Rusz megrekedt a fejlődés legalacsonyabb szintjén. De a tatárok bekapcsolták Oroszhont a birodalmi mongol postaúthálózatba. Még a tatár hódoltság után is sokáig fennmaradt Oroszhonban a postai összeköttetés és a közlekedési úthálózat működtetésének mongol rendszere, mely az állam egész területén „postaszolgálati kötelezettséget” írt elő (a postaállomást jelentő jam” szó is mongol eredetű). Ha az államélet olyan fontos területein, mint a pénzgazdálkodás, a posta és a közlekedés megszervezése nyilvánvaló örökösi kapcsolat áll fenn az orosz és a mongol államiság között, akkor feltehetően más területeken is hasonló kapcsolatokról beszélhetünk, gondoljunk a közigazgatási apparátus felépítésére, a katonai szolgálat megszervezésére és egyebekre. Csakhogy az orosz történészeknek végre meg kellene szabadulniuk attól a fogyatékosságuktól, hogy elfogultan és ostobán figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Oroszhon a mongol államhoz tartozott, más szemmel kellene nézniük Oroszország történetét, és akkor az úgynevezett „Moszkóvia” állami létének számos aspektusát egész más eredetűnek látnák. Beillesztették Oroszhont a mongol államba, ez természetesen nem lehetett csak külsőséges, adminisztratív rendelkezés, nem merülhetett ki abban, hogy egyszerűen Oroszhonra is kiterjesztették a Mongol Birodalom más tartományaiban és provinciáiban is működő közigazgatási rendszert. Oroszhonnak bizonyos mértékig a mongol államiság szellemi dimenzióját is magáévá kellett tennie. Igaz, Dzsingisz kán halála után - bizonyos később tárgyalandó okokból - az állameszmék megrendültek majd egyre inkább elfajultak; az is igaz, hogy azok a tatár kormányzók és tisztviselők akikkel szembetalálták magukat az oroszok, az esetek többségében messze nem feleltek meg Dzsingisz kán eszményeinek. Mindazonáltal egy bizonyos eszmei hagyomány tovább élt a mongol államiságban, a tökéletlen megvalósulás, sem homályosította el a nomád állam nagy alapítójának legfőbb eszméit. És ez a mongol államiságot végig kísérő, benne tükröződő, zenei felhangokként benne megszólaló eszme, Dzsingisz kán szellemisége nem maradhatott észrevétlen, az orosz lelket is át kellett hatnia. A tatárjárás előtti, részfejedelemségekre tagolódott Rusz vezetőinek igen primitív elképzelései voltak az államiságról, Dzsingisz kán 1267
