Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Zombor Béla: Tehetek mást?; Csendélet; "Éjebb éjszaka nem szakadhat ránk"; Teréz anya (versek)
ZOMBOR BÉLA Tehetek mást? (köteten margóira) P. Gy.-nek A macska leugrott a gátról, futó árnyékától feketébb lett az éj.- Azt kérditek: „mentem-é vagy jöttem” hát nem mindegy? Almos halak uszonya vitte a Dunát dél felé. Esett-é? Avagy csupáncsak bennem forrt valamely túlkénezett földi-lé?-ó, akár egy vérrög, olyan már az emlékezet! Tolószékben követ a szélütött valóság, netán az álmok mankóin ha elém biceg. De azért érzem mai-is-akkori-magam, ahogy cipőimben a lábam sem változott.- Igen! menekült minden és visszahozott engem, hisz a Rajtnál a cél! Szaggatni szalagot. Hiába volt? Mert nem volt babér, de fej se! Igazi fény helyett: lidérc-neon a szembe. Jó szó a fülbe alig. Sok tűszúrás az érbe. S a jojóztatott agyban: eszelős dinamit. 1247
/
