Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Tóth Endre: Szent Márton és Sabaria-Szombathely

hogy Pannóniából került a messzi nyugatra. A galliai Vienne bencés apátja, Leonianus szarkofágjára is lehetséges, hogy csak szent Márton származásának hatására került fel a sabariai származást megörökítő felirat. Pannóniát a kora középkorban úgy tarthatták számon, mint a szentek szülőhelyét. Nem lehetetlen az sem, hogy csupán ennyi az alapja két, 9. századi szent pannoniai származáshely megjelölésének. Szent Monanus hitvalló volt Skóciában, és 870-ben halt meg. Hadrianus püspök társaival ugyancsak Skóciában szenvedett vértanúságot 870-ben. A középkori életrajzuk szerint az előző' Pannóniából, az utóbbi Magyarországról származott.

Magyarországon a szentet különösképpen tisztelő első bencések kolostora körül alakult ki a 12-13. században olyan hagyomány, hogy Pannónia nagy szülöttjét személyes kapcsolat fűzi az apátság helyéhez: ott volt birtoka, a hegyre járt fel imádkozni, végül a legendafejlődés csúcsán azt is feltételezték, hogy ott született. Mindez legenda. Mint ahogy az a hagyomány is, hogy a szlavóniai steneveci cisztercita apátság környéki hegyre járt volna fel Márton imádkozni, amint azt egy középkori oklevél állítja.

Márton helyi tiszteletéről a gyér források ellenére sokatmondó adatok maradtak fenn. Kétséges ugyan, hogy tisztelete éppoly folyamatos volt, mind a városnév továbbélése. Az egyházi kapcsolatoktól az 5. század folyamán Sabaria évszázadokra elszakadt, elszigetelődött. Lakosainak egy része Dalma- tiába és Itáliába menekült. A helyben maradtak számára legkésőbben a karo- ling időszakban vált nyilvánvalóvá a városban hajdan született és elszármazott szent. Ettől kezdve azonban helyi tisztelete állandósult. Aligha kétséges, hogy a 860-ban civitas-nak nevezett Sabaria temploma az ő tiszteletére épült. Ez a templom a ma álló Szent Márton-templom helyén kereshető.

Létezett-e azonban Sabariában olyan hagyomány, amely a település és a szent életrajzi kapcsolatáról többet tud, mint a születéshely? Maradt-e, maradhatott-e bármiféle nyoma, ismerete annak a népvándorlás századain át, hogy a település szülöttje milyen nevezetes pályát futott be? Szét lehet-e választani a hagyományt a legendáktól? Amikor a Batthyányak meghívására Carolus Clusius 1585-ben Szombathelyen járt, feljegyezte, hogy Sabariát kelet felé elhagyva található egy kút, amelynek vízébe merítve kapta Márton a keresztény nevet, és a szomszédságában a templom azon a helyen áll, ahol egykor szülei laktak. A protestáns Clusius feljegyzése fontos, mert hitelt érdemlőbben közvetítette a városban élő hiedelemét, mint akár a győri püspökség hivatalos iratai, akár az imaszövegek és hasonló írások. A vár és város 1592-es urbáriumában a Szent Márton-templom melletti falucskával kapcsolatban feljegyezték, hogy a templom a szent születési helye, és kút a keresztkútja. 1696-ban Eszterházy Pál nádor a Szűz Mária kegyhelyekkel és kegyképekkel kapcsolatban említi a Szent Márton-templomot és az ottani Boldogasszony képet: jizen csudálatos és szent helyen született dicsőséges szent Márton, Turonai püspök, meg az kút isfón lévén, melynek vízével kereszteltetett meg”. Bél Mátyás 1720 körül járt Szombathelyen. A templomról elsőként írta le a helyi hiedelmet tükröző oltárfeliratot: Itt született Szent Márton (Hic na- tus est sanctus Martinus). Irt a templom előtti, kőből készített, díszes kivitelű kútról. A korábbi állítással ellentétben nem magát Mártont, hanem Márton az édesanyját keresztelte meg a kút vízéből. 1737-ben két angol egyházi férfiú, Richard Pococke (1704—1765) és unokaöccse, Jeremiah Miiles (1714—1784) jár1235