Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Tóth Endre: Szent Márton és Sabaria-Szombathely

,Jdem kard vasa, nem tűz, sem a vadállatok Ölték meg őt akkor kegyetlen halállal,

Forrongó örvény vitte le a mélybe,

Kanyargó folyónak elomló habjával.”-írta az 5. század legelején a keresztény költő, Prudentius (348^405 k.). Ahol a holttestet a patakból kiemelték, a hívők imádkozóhelyet létesítettek. A keresztények sírjai közelében temethették el, a városból kelet felé, Aquincumba és Arrabonába vezető út mentén. Ott, ahol a későbbi Szent Márton templom épült. Ott, ahol a keresztény sírkövek - köztük a vén korában meghalt temetőőré - előkerültek. A4, század végén a püspök maradványait a scarbantiai kapu melletti bazilikába vitték át (valahol a Kőszegi utca és a Petőfi S. utca találkozásánál kereshető).

Janikor pedig a barbárok betörtek Pannóniába, a keresztény nép Sabaria városából Rómába menekült, és Szent Quirinus püspök és vértanú tetemét magukkal vitték. Egy időben a via Appia mellé épült Péter és Pál apostolok bazilikájában volt eltemetve, ahol Krisztus mártírja, Szent Sebestyén is nyugszik, azon a helyen, amelyet katakombának mondanak.” - beszéli el a szenvedéstörténet 5. századi kiegészítése. A püspök ereklyéinek Rómába szállítása valamelyik 5. század eleji barbár vonulás hírére vagy annak alkalmával került sor, talán 406-ban. A szentként tisztelt emberek földi maradványainak elszállítása a római lakosság délre menekülésekor szokásos volt. Az Apostolok bazilikája, a későbbi Szent Sebestyén bazilika, Rómában a via Appia kezdetén, a kapun kívül áll. A mellette épült temetőkápolnába (Platomia) temetkezett Róma egyik 4. század végi városparancsnokának, a sisciai származású Viven- tiusnak a családja. A későbbi családtagok örömmel adtak végső nyugvóhelyet városuk püspökének, vértanú szentjének.

Márton apja katona, majd tiszt, tribunus lett. Amikor Martinus megszületett, a város keresztényei már szabadon gyakorolhatták hitüket. Az életrajznak ez az adata jól egyeztethető a városban a 4. század első felében állomásozó katonasággal. Korábban ugyanis Savariában nem volt katonai garnizon: a csapatok a Duna mentén állomásoztak. A4, századi változásoknak megfelelően a tartományok belsejébe is került katonaság. Savaria Pannónia Prima tartomány polgári igazgatási központja, nem egyszer császári tartózkodási hely volt. A4, században a dunai hadseregből kivont lándzsásokból egy elitalakulatot ezért is telepítettek le Savariában. Táboruk maradványai még nem kerültek elő; magában a városban az állomásozásra nem volt mód, valószínűleg a Perint pataktól nyugatra, az egykori pogány császárkul- tuszközpont területére kerültek. Máshol a város körüli temetők nem tették lehetővé katonai tábor felépítését.

Aligha volt Savaria minden lakója keresztény, különösen a 4. század első felében. Márton apja nem az egyetlen volt, aki ragaszkodott pogány hitéhez. A lakosság vallásosságának kutatásánál azonban szembe kell nézni azzal a hiánnyal, ami a régészeti leletek alapján folyó vizsgálatot nem egyszer jellemzi. Megszűntek azok a kultuszformák, amelyből korábban a lakosság vallásosságára következtetni lehetett. A 3. század közepétől igen ritkán állítottak már oltárt, nem faragtak domborműveket isten- és mitológiai ábrázolásokkal. Nem készítettek bronzszobrocskákat a háziszentélyek szá1231