Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Bisztray Ádám: Ezopuaz; Dylan Thomasnak; Kolumbusz ünnepén; Vízkereszt (versek)
BISZTRAY ÁDÁM Ezopusz Patakod hűs, tiszta és mindenkié, de forrása fölött a hegyben nyílnak a csikaszok, nyaldossák szájukat, mezőn a bárány vizüket fölzavarta. Mit ér tépőfogak nélkül a jog? Hiába gyűjt, szorgoskodik a hangya, mintha herdáló tücsöké lenne az igazság. Ráadás, őt szeretik, zengő citeráján megittasul a nyáreste, messzi a tél, csak ez a morc hangya nem hiszi. Vendégségben egymásnál hogy is járt a gólya, a vörös? Egyik tényáron csipkedi, dúlja szét az étket, a másik szűknyakú korsó mellett szomjúhozik. Különfélék vagyunk halálig. Egyszer is egér segíti meg a tőrbecsalt oroszlánt, elrágja kötelékeit. így állhat helyre erdőn-mezőn a félelem örök egyensúlya.
/
