Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
A béke azonban így sem tart sokáig. 890-ben ugyan az új király, Arnulf (Karlmann balkézről való fia) valahol Ausztriában találkozik Szvatoplukkal, s 892-ben is békekövetséget küld hozzá, a morvák azonban 892-ben újra német területeket pusztítanak. Amulf nagy sereget gyűjt ellenük, ehhez a sereghez a honfoglaló magyarok is csatlakoznak. A bolgárokhoz is német követség indul a béke megújítására, s azzal a kéréssel, hogy függesszék fel az (erdélyi) só szállítását a morváknak. A nagy hadsereg, a létrehozott szövetségi rendszer ellenére Amulf nem jár különösebb sikerrel a morvákkal szemben. 894-ben azonban Szvatopluk meghal, s ez az esemény meghozza a bajorok és a morvák között a békét. Három fia alatt Morvaország hamarosan szétesik. IX. János pápa ugyan 898-899-ben még egy érseket és három püspökét is felszentel a morváknak, a X. század legelején azonban a honfoglaló magyarok elfoglalják Morvaországot, s ekkortól a fejedelemség területe fennhatóságuk alá kerül. A bolgár kánság hatalmi övezete a Kárpát-medencében Krum bolgár kán (800 k.-814) avarok fölötti győzelméről a X. század második felében összeállított, régibb forrásokat kivonatoló Suida-lexikonból egyértelmű és biztos adatunk vn. Arra vonatkozóan, hogy ez az esemény mikor történt nincsen közelebbi hírünk, Krum seregében azonban 811-ben és 814- ben is szerepelnek avar katonák, az eseményt tehát 811-re vagy 811 előttre tehetnénk. 805 és 811 közötti időpont következik néhány körülmény figyelem- bevételéből. 805-ben ugyanis az avaroknak újólag kagánjuk van, ekkor legalábbis az avar önállóság helyreállításának kísérletével kell számolnunk, 811- ben azonban forrásaink az avarok fejedelmeként, illetve a tudun és más előkelők előtti méltóságként valami canizauci címűt emlegetnek, ekkor tehát az avaroknak már nincsen kagánjuk. Mi több, ez a cím (naív és egészen alaptalan török, mongolt stb. magyarázatok ellenére) azonos a bolgár kánok címével: kanesivgi, mint arra már régebben Veselin Besevliev rámutatott (Besevliev, V. 1963. 251., Vékony G. 1981. 78). Mivel a dunai bolgárokon kívül e címet másutt nem ismerjük, Kárpát-medencei jelenlétét, ha részletekben bizonytalanul is, de csak azzal magyarázhatjuk, hogy 811-ig a bolgárok fölébe kerekedtek az avar kaganátusnak, vagyis a 805-ben helyreállított avar ka- ganátus azért szűnt meg, mert azt a bolgárok elfoglalták. Erre mutat egyébként a sankt-galleni szerzetes, Notker Balbulus Nagy Károly-életraj- zának megjegyzése is, e szerint a császár azért vette el a kezét a bolgároktól, mert az avarok semmi veszélyt nem jelentettek a birodalomra (A Bulgaribus verő ideo manum retraxit, quia videlicet Hunis exstinctis regno Francorum nihil nocituri viderentur), ami ténylegesen azt jelenti, hogy az avarok bolgár fennhatóság alá kerültek. 818-ig a bolgárok biztosan tartják kezükben az egykori avar kaganátust, hiszen addig a dalmáciai guduscsánok és a Morva folyó alsó folyása környékén lakó praedenecentek (abodritok) is a fennhatóságuk alá tartoznak. Ezek 818-ban próbálkoznak a bolgároktól való függetlenedéssel, ami 824-től kezdődően területükön zajló háborúkhoz vezet, ugyanakkor a bolgárok követséget küldenek a frankokhoz békekötés céljából. Miután ezek a kísérleteik nem járnak eredménnyel, 827-ben általános támadást indítanak, s a frankok által birtokolt Pannóniában, pontosabban, 1158
