Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
resztény térítéséért felelős salzburgi püspökséget 798-ban érseki rangra emelik, s Nagy Károly császárrá koronázása 800 karácsonyán is arra utal, hogy az egykori Nyugatrómai Birodalmat újjáalakultnak tekintik (e vonatkozásban az sem lényegtelen, hogy közben megszűnt egy másik császár - az avar kagán - hatalma e birodalom keleti részein). Noha 803-ig egymást követik a különböző avar felkelések, ezek a berendezkedő frank hatalmat már nem tudják új birtokaiból kiűzni. A Duna azonban már ekkor is csupán az új birodalom eszmei határa keleten: 803-ban a tudun, „princeps Pannóniáé”, tehát Pannónia hercege hódol meg Károlynak, ennek a pannoniai tudunnak a területét pedig meg tudjuk határozni annak alapján, hogy a kormányzása alatt lévő népet a török tudunlig szóval jelölték, az e szó leszármazottjának tartható Tudleipin (helység - 860) és Dudleipa grófság (891 - hamis oklevél) pedig a Mura mentén, valószínűleg Radkersburg (Regede) környékén található. Ugyanerre utal, hogy 805-ben a birodalom területére kéredzkedő Theodoras kapkán hunjait Nagy Károly „inter Sabariam et Carnuntum” között telepíti be. Mivel annak roppant kevés a valószínűsége, hogy a frankok valamit is tudtak a mai Petronell helyén fekvő egykori Duna-parti római légióstáborról és municipiumról, e helyet legfeljebb úgy értelmezhetjük, hogy Theodoras hunjait Savaria (illetve a Seuira-Gyöngyös) valamint a Duna közé telepítették. A határ nyugaton (marka Tehoterii), még 836-ban is Bécstóí nyugatra, Tulbingnál volt, Tulln közelében. 805-ben tehát Savaria a frankok által ellenőrzött terület keleti határvidékén van, mint ahogy az egész IX. század folyamán nincs Savariától keletre megnevezett karoling helység az Észak- Dunántúlon. Nem igen jutott a frank hatalom délen sem keletebbre, egy rövid időszaktól eltekintve. AIX. század tizes éveiben (illetőleg 811-et követően) ez a terület a friauli gróf ellenőrzése alatt állt, akinek grófsága ekkor magábafoglalta magát Friault, Isztriát, Krainát és Celjétől nyugatra a Dráva-Száva közében lévő Sclaviniát. A friauli grófság keleti határán viszont Siscia központtal egy szláv törzsi fejedelemség jött létre, amely 818-823 között, Ljudevit fejedelemsége alatt megkísérli a kiszabadulást a friauli határgrófságtól, illetve a karoling birodalomtól való függőségből. Ljudevitet támogatták Krajna, részben Karinthia, Dalmácia szlávjai, az Adriai-öböl vegyes latin-szláv népessége, valamint a bolgároktól elszakadó, a mai szerb-bolgár határ vidékéről a karoling határvidékre áthúzódó timocsának. Ilyen mértékű törzsi hatalmi koncentrációra ettől az esettől eltekintve máskor nincs adatunk ezen a vidéken, ez is hamar megszűnik a karoling haderő tevékenysége következtében. Alsó-Pan- nonia, Pannónia inferior későbbi szláv törzsi szervezetei (Ratimir, Brivina, Kocel, Braszlav) hasonló erőkoncentrációra nem képesek, legfeljebb a keletről szomszédos bolgárokra támaszkodva kísérleteznek a frankoktól való függőségük lazításán. A karoling birodalom a Ljudevit feletti győzelem következtében a Dráva- Száva közében összeütközésbe kerül a bolgárokkal, míg aztán a 820-as években zajló háborúk következtében a határok rögzülnek, nagyjában hasonló módon, mint ahogy azokkal a hiányos adatok a megelőző időszakban is számolhatunk: Krajna, Karintia és az Enns-Rába folyók között fekvő Pannónia (vagy gyakran: Felső-Pannonia - Pannónia superior) alkotják a keleti karoling határvidéket, ezen túl (vagy az akkori szemlélet szerint: a Rábán túl) 1150
