Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században

ilyen vagy olyan formában tagadják a Kárpát-medence avarkori népességének továbbélését a 9. században. A régészeti adatokkal, amúgy is csínján kell bánnunk, ha etnikai kérdésekről akarunk ítélni, az azonban semmiképpen nem engedhető meg, hogy az érvek közé fantom-adatok is bekerüljenek, mint például az egész Kárpát-medencét elborító, az ún. kései avar és a honfoglaló magyar emlékanyag közé illeszkedő „horizont”, amely két, egymástól majd másfélszáz km-re található temető (Szarvas-Kákapuszta, Bélapátfalva), összesen 64 shja alapján keletkezett - megjegyzendő, hogy ezekben a temetőkben a 10. századra jellemző leletek és jelenségek vannak.

A 9. század népi-politikai viszonyait illetően a Kárpát-medence némely területeire vonatkozóan bő egykorú írott forrásanyaggal rendelkezünk, így e vonatkozásban a feldolgozások között sokkal kevesebb az eltérés, mint a Kárpát-medence történetének más, akár közelkorú korszakainak megítélésében: ,Az avar uralomnak a Kárpát-medencében Nagy Károly hadjáratai vetettek véget (791, 795-796. 799-803). Etnikailag a kép úgy alakult, hogy a szlávságé lett a számbeli fölény; az avarok Sabaria (Szombathely) és Carnuntum (Petronell) között telepedtek meg. Pannóniában bajor kolóniák jöttek létre, míg a Conversio szerint közelebbről meg nem jelölt helyen tovább élt a gepidák egy kisebb csoportja; politikailag viszont a Kárpát-medencére három szomszédos állam terjesztette ki uralmát: az avarok leverése után Pannónia a dunai limes vonaláig a Keleti Frank Birodalom határtartománya lett, melynek egy részén 833-ban a Nyitráról menekült szláv Pribina kapott hűbéres fejedelemséget, ugyanakkor Nyitra vidékét a Morva folyó körül létesült Nagy- Morvaország szállta meg, míg a Tisza-Maros-vidék valószínűleg bolgár fennhatóság alá került. A Dzajháni 870 körül írt geográfiáját másoló Gardízí (X. század) szerint a dunai bolgárok (itt nándor <onogundur néven) és a morvák között 10 napi járóföld terült el, e 250-300 kilométer széles uratlan terület lényegében a Nagyalfóldet foglalta magában, délkeleten a Temes- vidékig. Ez lehetett az a terület, melyet Regino a 889. évnél Auarum soli- tudónak nevez.” (Györífy Gy. 1965). E szövegben persze egyebek mellett korrigálnunk kell Gardízí keltezését, ő ugyanis 1049-1053 között írta a munkáját, a Regino-féle adathoz pedig megjegyzendő, hogy az 906-908 között íródott le. Semmi sem indokolja a nndr és a mrdát közötti tíz napi utat (dah-rúze ráh) a Nagyalfölddel azonosítani, különösen nem „uratlannak” jelölni a Temes és Ipoly közötti területet. A muzulmán geográfusoknál leírt, napi utakban megadott távolságok ugyanis nem országok és népek közötti „puszta” területeket jelölnek. így például a (Volga vidéki) bolgárok és a burtaszok határosak (pejvaste) egymással, de köztük mégis három napi út van! A kazároktól a kaukázusi Szerírbe vezető út esetében megállapítható, hogy azt Szerír királyának székhelyéig számítják (egyebekben a kazár kaganátus központjától). Tehát a Gardízínál jelölt tíz napi út a nndr és a mrdát között számunkra csupán annyit jelent, hogy a dunai bolgárok és a morvák szomszédosak egymással, illetőleg az útadat (Gardízín kívül Dzsajhání egyéb másolóinál nem szerepel) valószínűleg a morva fejedelmi központ és a hozzá legközelebb eső, kereskedésre alkalmas bolgár település (vagyis vásárhely) közötti távolságot jelöli (lévén, hogy a muzulmán geográfusok ilyen adatai kereskedőktől származtak).

Györffy odavetett vázlata mindenesetre nagy hatással volt a későbbi ku1147