Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vásáry István: Középkori elméletek a magyar őshazáról

a magyar őstörténetnek, mint korábban a Szkítia-tan volt. A fernces utazók Piano Carpini és Rubruk művei először Hakluyt tette közzé 1598-ban híres útleírás-kiadásában,62 s az itt található Magna-Hungaria adatok újból ismertté válása megzavarta a tudósokat. Georg Horn, a jeles német történész Rubruk Baskíriáját nem is habozott legott Jugriával azonosítani.63 Az utolsó logikai lépést Otrokocsi Fóris Ferenc, az Origines Hungaricae nagyhírű szerzője tette meg a 17. század végén, amikor Jugriát azonosította a régi Magna Hungáriával: »Iugoria (alias Magna Hungária)«.64 De ez már tényleg Magna Hungária fejlődéstörténetének utolsó fázisa. A következő, 18. században végleg Julianusék volgai útjaihoz kötődik a Magna Hungaria-fogalom, sőt a Julianus-út újra megismerése tette lehetővé az utolsó eltűnését a magyar őstörténetírásból. (A finnugrista Zsirai a 20. században felmelegítette a Jugria-tant hasoncímű könyvében, ám munkáját értékes részei ellenére alapvetően elhibázott irányúnak tartom.) A 18. században a magyar történetírás modern korszaka indul el, a szövegkiadások és nagy szintézisek kora. Kaprinai, Pray és Katona széleskörű munkásságának a kora. Ezután már új, középkorias jellegű őshaza elmélet nem lépett a színre: a középkori őshaza elméletek kora végleg leáldozott.

62 Hakluyt, The principal Navigations, Voyages, Traffiques, and Discoveries of the English Nation, ... I, London 1598, 21 37.

63 Georgius Hornius, Area Noae, Lugduni Batavorum (Leiden) 1674. 219.

64 Otrokocsi kéziratban maradt történeti munkájában, mely a budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található (Collecitó Kaprinaiana in föl. XX. p. 247).

1144