Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Kiszely Gábor: II. ... és elhal az isteni hang

rathoni győzelmét, amint ezt az Akropolisz közelében feltárt szentély tanúsít­ja. Meg aztán attól, ha valaki ronda, esztétikailag akár még szép is lehet. Sor­sa egyébként igen különösen alakult, hisz még mielőtt az Olümposz lakói el­szürkülve eltűnnének a történelemből, egy Thamosz nevű tengerész meghozza a hírt, amelyet Paxosz szigete mellett bízott rá egy isteni hang:- Itáliába érvén, mondd el mindenkinek, hogy meghalt. Hallod, Thamosz? A nagy Pán halott! A tudósok java természetesen nem rendül meg az ilyen hasonlattól, s számtalan érdekes elmélet igazolja a római művészet értékes voltát. Hiszen ha legtöbbjük nem abból indulna ki, hogy minden emberfia azon nyomban képes odalátni a romokra s a torzókra a teljes alkotást! Ez elvárás azonban seregestül bizonytalanítja el nézelődőket, pedig a dolog valóban a látással kezdődik, csak sokkal egyszerűbben s talán szórakoztatóbban. Elég, ha séta közben megfigyeljük és összegyűjtjük a szobrokon meg a domborműveken feltűnően ismétlődő jegyeket és jellegzetességeket, s rögvest közelebb kerülünk a latin művészet nyitjához, az emberábrázoláshoz. Az Angyalvárral szemben, a Via dei Coronari környékén a kézművesek gyakran a szabadban dolgoznak, hisz idekint több a fény. A legjobb megélhetés a stílbútor készítés, asztalos akad tehát szép számmal, a kőfaragókat viszont már keresni kell. Am aki nem sajnálja az időt, előbb-utóbb rábukkan egy-két műhelyre, ahol a gipszutánzatok mellett megszemlélhetek az igényesebb meg­rendelőknek készülő márványszobrok. A hajdni munkamódszerek alkal­mazását szigorú szerződés írja elő, áthágását a működési engedély bevoná­sával torolhatja meg a bíróság. De amúgy sem igen adná a fejét senki arra, hogy holmi géppel essen a nemes anyagnak a tulajdon két keze s az ősi szerszámok helyett, véli az épp Pallas Athéné arcát finomító mester:- Mifelénk minden valamire való cég kényes a jó hírére. Kezdettől fogva! Több mint kétezer éve. A Ke. 10. században a Palatínus dombon megtelepülő őslatinok 600 táján várost alapítanak, s mintegy száz esztendő múltán véget vetvén az etruszk királyok uralmának, kikiáltják a köztársaságot, majd nemsokára hódításba fognak. Róma már elismert világhatalom, amikor még mindig az időközben alattvalóvá vált s a dél-itáliai Magna Graeciában élő görögség szellemi javaiból no meg a helyi hagyományokból merítő etruszkok jeleskednek a szép­művészet terén. Szobrászaik igyekeznek megmutatni a modell egyéniségét, ámbátor nem valami sokat törődnek a kidolgozás egyenletességével s az arc részeinek szerves egésszé való összeolvasztásával. Sokszor felváltva alkal­maznak különböző mintákat és elemeket; ezek nagyszerű elegyedése jól meg­figyelhető Iunis Brutuson. A capitoliumi Konzervátorok palotájában látható fej a K.e. 3. század első felében készült, s minden idők egyik legszebb al­kotása. Szorosan záródó ajkai, az orráig futó két erőteljes ránc energiáról és önuralomról tanúskodik, a tekintetében lebegő mélységes szomorúság pedig azé a férfié, aki tud valamit a világról, amellyel a lelke mélyén nem akar többé közösködni. A mesterre olyannyira hatott a későklasszikus görög portré, hogy a haza tradícióknak köszönhető némileg nyers megmunkálás dacára sem csökken a műből áradó szenzibilitás. 1102

Next

/
Thumbnails
Contents