Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Szalay Károly: Groteszk és karikatúra a középkori magyar képzőművészetben

10. in: Rédl Károly: Az égi és a földi szerelemről. 1988. Antológia, lásd még: Rszler Imre: Szent Bemát clairvaux-i apát élete és művei, 1899. I.-II. k. I. 61. o. Lékai Lqjos: A ciszterciek, 1991. Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története, 1983. I. k.

11. In: Rszler, 1899. 61. o.

12. A források azonosak a 10. jegyzetpontban foglaltakkal.

13. In: Champflreury, é. n. 25-26. o.

14. L: Lékai, 1991. 253. o.

15. Az eredeti latin idézet, in: Rszler, 1899. 337. o.

16. Henszlmann Imre: A pécsi székesegyház dombormű vei. 1870. 112. o.

Vanyó, 1980, 927. o. A keresztény kultúrába beépülő pogány művészetről és a maszkról: a masque et la

prodigalité des fetes érnandpées de Dieux retrouventun merne fond millénaire: Le reve profan devient le rival du reve religieux.” André Malraux: La métamorphose des dieux. L Irréel. 1974, 106. o. Mire a kereszténység kialakul, a latin-görög művészetben profanizálódik a maszk, a szakrális ünnepekből, karneválok, bolondjátékok, ledér mutatványok, színházi előadások válnak. S mint ilyenek, ütköznek a keresztény aszkézissel. A hétköznapok profán maszk-szellemisége és formavilága beszivárog a szent épületekbe, s ez zavarhatta Tertullianust, Benedeket, Nílust, Bemátot. A zsinatokról nem is szólva. A folyamat azonban nem állt meg. A rémisztő, ledér, profán maszkok, ábrázolatok visszanyerték a már egyszer levedlett misztikus, szakrális, démoni jelentésüket és átalakultak a keresztény erkölcs és példa szimbólumaivá.

17. Henri Lhote: Sziklafestmények a Szaharában. 1977. A R Fbklednyikov: - A. J. Martinov: Szibériai sziklarajzok, é. n. oroszul: 1972. R Broby-Johansen: Északi sziklarajzok, 1979. Fbter I. Ucko, André Rosenfeld: Felsbildungskunst im Palaothikum, 1967. Zolnay Vilmos: Pokoljárás, 1971. Kőszegi Frigyes: Élet az őskorban, 1971. Különös tekintettel

18. W. und B. Forman és Dr. Jósef Roulík: Kunst der Vorzeit, 1956. Női fejek, bikafej, Felvidéken talált férfifej, háromszögalakú homlokkal, agyagfejecskék, a 11. 12. 33. 47. 49. 53. 55. 60. számú képeken.

19. Titus Burckhardt: Szakrális szimbólumok, 1995. 24-25. o. A maszkfélék megjelenési helye időben és térben elképesztően szétszórt. A görög templomok archaikus Gorgó-fejei, a hindu emlékek szakrális fali fülkéit díszítő Kala-mukha vagy az egyiptomi fogoly feje - mellesleg olyan mint egy magyar középkori gyámkő fejábárzolata. De a Tom folyó mentéről is maradtak ránk madárfejű férfialakok. A III. évezred elejéről, Susából való hengeren látható egy kecskét-fejés maszkszerű megoldásokkal, vagy a harci balta (buzogány) Tollóból (ugyancsak III. évezred), maszkszerű fejjel, groteszk motívumokkal. A szemek helyén emberfejek, az orrot és a szájat kezek és karok alkotják. Gislebert állatfejszerű ördögarcképe az Au tűni katedrálison, a 10. századi Saint-Riilbert deToumus-i maszk, all. századi maya új birodalmi ember-madár-kígyó gyámkőszerűség álarca mind-mind rokon szellemű ségről és szemléletbeli azonosságról árulkodik. De a Kr. u. 1550-ből (!) származó páncélzat térdvédője oroszlán-emberfej maszkforma, sok ezer éves hagyományt folytat. In: Nicolo Vital, Benedicht Weibel: Das Alte Zeughaus Solothurn, 1985. Az egyszerűség kedvéért a példákat, ha külön forrást nem említek, André Malraux: Des Bas-Reliefs aux grottes Sacrées, 1954. u. ő.: Le Monde Chretien, 1954. és u. ő.: 1974 c. művéből vettem. Tárgyunk szempontjából értékes adatokat és ábrákat közöl Bodrogi Gyula: Törzsi művészet, I-II. 1981. munkája. A maszkformát a legváratlanabb módon alkalmazzák. Pl. Borostyánkőből faragott groteszk-férfifej maszk-szerűség - mint kenőcstartó. In: Római kori borostyánkövek. Katalógus, Soproni múzeum.

20. Burghardt, 1995. 17. o.

21. László Gyula: Hunor és Mager nyomában. 1967. 38-39. o. Trugly Sándor: Griffek és oroszlánok népe. 1994. Ábrák a 15. 46. 51. oldal. László Gyula -Rácz István. A nagyszentmiklósi aranykincs. 1977.

22. Zolnay László: Kincses Magyarország, 1977. 461. o. és 343. o.

23. László Gyula, 1974. 41. 67. 69. o.

24. u. o.

25. László Gyula, 1974. 113. 115. 118. 119. 120. 121. 125-6. 128. 129. 131. valamint a 92. és 94. o.

26. László Gyula, 1974. 62. o.

27. Entz Géza: A középkori Magyarország művészete, 1954. 4. o. Lásd még: Bntz Géza - Gerő László: A Balaton-kömyék műemlékei, 1958.

28. Ehtz Géza: Kolozsvári kőfaragóműhely a XIII. században. 1946. 7. o.

29. Ehtz Géza: 1946, 8. o. Valamint László Gyula. A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben, 1943. 97. o.

30. Radoß Jenő: Magyar építészettörténet. 3. kiad. JL975. 29. o.

31. Adóiján Imre: Hold és sárkány. Adalékok az Arpádkori állatalakos faragványok közelkeleti párhuzamaihoz. Művészet, 1985. aug. 24. o. Zádor Mihály (Romanika, 1990) különösen A népvándorlás kori népek a romantika kialakulására c. fejezetben foglalkozik a hunok, avarok magyarok és más nomád népek művészetóenk hatásával a romantika kialakulására. „E népek mai szemmel is rendkívül magas színvonalú ötvöstárgyain látható díszítéseket vizsgálva, a romantika épületom amen fikájának úgyszólván teljes fegyvertárát felfedezhetjük (inda, fonat, palmetta, vesemotívum, farkasfog stb.). Ami viszont az egyes népek sajátos hatását illeti: díszítőművészetük feltehetően nagy szerepet játszott az új stílus regionális karakterének kialakításában.” (11. o.) Az egységes Európa egységes kultúrája és művészete tétel csak ezzel együtt érvényes. Annál is inkább mert Zádor Mihály meggyőzően elemzi a különféle régiók és népek művészete közti eltéréseket és hasonló vonásokat.

32. David Fontana: 1995. 11-13. o.

33. Dercsényi Dezső: Ajáki templom. 1967. 34. o.

34. A sárkányokról 1.: Mitológiai ABC. 1970. Jelképtár, 1990. Fontana, 1995. Kádár Zoltán: Sárkányok újjászületése, 1978. Tasnádi- Kubacska András: A mondák állatvilága, 1939. Képzőművészeti megjelenéséről: Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.: Tiziano és Ingres festményeit.

35. Sitz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. XI.—XIII. sz. 1958. 103. o.

36. 1.: a 34. pont szakirodalmát, különösen Kádár Zoltán, 1978 művét. A kentaurhoz: Jelképtár, 112. o.

37. Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. 1900. Az ofita gnosztikus szekta szerint viszont a kígyó a jó princípiuma, in: Vanyó, 1980. 79. o.

39. Dávid László: A középkori keresztyén művészet theológiai vonatkozásai. Református Szemle, 1970. 340-355. o. Valamint Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. 1981. Tárgyunk szempontjából rendkívül gazdag anyagot tartalmaz.

40. L.:. Kerényi Károly: 1977.

41. A kentaurra és a szirénre vonatkozó idézetek bővebb elemzése: Henszlmann: 1880. 69. o. és másutt, u. a. A

1099