Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Nagy Gáspár: Patmoszi trombiták; Békebeli kannibálok (versek)
NAGY GÁSPÁR Patmoszi trombiták (Hamvas Béla centenáriumi évéban) Lélekben valék ott az úrnak napján, és hallék hátam megett egy szót, mint trombitáét... János apostol: Jelenések Könyve Patmosz szikláin a szél pörgeti, pörgeti egyre a fehér vásznakat; sodorja elém a hószín lapokat, mint valami ajándékba kapott határidőnaplót mely Tőle való, egyedül Tőle. Ott bámultam Péterrel és Jakab bátyámmal azt az irdatlan halfogást, amidőn már nem lehetett kitérni, cselezni, elkullogni én, Zebedeusnak és Szaloménak fia ott maradtam aztán nyomában sőt: kitüntetett helyekre kerültem! Az utolsó együtt-éteknél is mellette, hogy először halljam az áruló nevét, s aztán ott a vérizzadásos éjszakán, míg lehetett - láttam a szörnyűséget és jegyeztem én „a tanítvány, akit szeretett Jézus”, s legféltettebb kincsét, Anyját bízta rám. Túléltem forró szurkokat... nézek a fehér lapok szövetén, sziklák elvékonyult lemezein át Efezus felé, mikor vibráló lesz az ég. Kifehérül a csönd is, oly nagyra van terhével: mintha üvegbúrában pattanó hártyák - de nem dob és nem tüdő... 1065
