Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Eörsi László: Felkelő csoportok harcai Budapesten 1956-ban

összegyűltek a Baross tériek bázishelyén és Nickelsburg elnökletével védelmi tervet dolgoztak ki. Megállapodtak abban, hogy a Baross téri csoport a Keleti pályaudvar környékét biztosítja, a „Farkasok” átteszik központjukat a Royal szállóba, és a pártépületben lévőkkel ellenőrzésük alatt tartják a Majakovszkij utca-Rákóczi út között a Lenin körutat, valamint az Almássy tér környékét. A Hársfa-Majakovszkij-Rottenbiller-Wesselényi utcák által behatárolt területet pedig Steinerék felügyelete alá helyezik. A tervet a parancsnokok jóváhagyták. (Abban egyébként nem tudtak megegyezni, hogy ki legyen a kerületi főparancsnok.)

A legnagyobb VII. kerületi csoport Baross téri ellenállása viszonylag hamar összeomlott. Ebben része lehetett annak a körülménynek is, hogy Nickelsburg főparancsnok - valószínűleg a végeláthatatlan sorokban közeledő szovjet harckocsik láttán - a harc felvétele ellen foglalt állást, de lemondott és eltávozott, mivel parancsnoktársai nem értettek egyet vele. A bázishelyet és a környező épületet a páncélosok szétlőtték, mire a felkelők nagy része hamarosan befejezte a fegyveres ellenállást, de a többiek szétszóródva folytatták a harcot. (Bázishelyeik a Landler Jenő utcában, a Garai téren és a Divatcsarnokban voltak.)

A Lenin körúti szakaszon napokon keresztül eredményes harcot folytattak a felkelők. November 6-án Steiner Lajos parancsnoksága alatt összeolvadtak a csoportok, központjukat a Közlekedési és Postügyi Minisztérium épületében rendezték be. A szomszédos kerületekből csatlakoztak hozzájuk (Sipőcz József Vajdahunyad utcai harcosai, valamint az Eötvös utcai csoport egyik részlege. 9-10-éig tartották magukat, majd közülük kb. százan a Szabadsághegyre siettek, hogy Király Béla irányítása alatt folytassák a harcot. Erre azonban már nem került sor.

Egy zuglói nemzetőrséghez tartozó, zömmel VII. kerületiekből álló fegyveres csoport, Klauber István vezetésével november 4-5-én a Thököly úti 44. sz. bázisukról eredményes harcot vívott a szovjetek ellen.

VII. kerületi felkelők közül került ki a legtöbb fegyvertelen ellenálló. Nagyarányú röpcédulaterjesztéssel, külföldre is kiterjedő szervezkedéssel próbálták meggátolni a régi-új hatalom kiépülését.

A VIII. kerületi felkelők

A forradalom legtöbb áldozatát követelő csatái a Középső-Józsefvárost és Középső-Ferencvárost elválasztó Üllői úton, a Nagykörút-Nagyvárad tér közötti részen, valamint a Nagykörúton a Boráros tér-Baross utcai szakaszán voltak.

Ezen a területen már a forradalom első napjaiban kialakultak kisebb- nagyobb létszámú felkelő csoportok, amelyek (mint másutt is) főleg benzines palackokkal, géppisztolyokkal, kézigránátokkal vették fel a harcot a szovjet páncélosok ellen. A legsúlyosabb összecsapásokra a Nagykörút-Üllői út kereszteződésében került sor, a szovjet csapatok itt szenvedték el a legnagyobb veszteségeket. A legnagyobb hírnevet a stratégiai szempontból kiváló adottságú Corvin moziban összegyűlt csoport szerezte. Olyannyira, hogy a magyar politikai és katonai vezetés szovjet segédlettel már október 25-étől meg akarta szervezni e bázis megsemmisítését, és a 28-ára tervezett akciót Nagy Imre

1056