Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Gál Péter: Ufarszin; Emberfia; En Gedi (versek)
azután szikrát vetnek ujjaim mohón lecsapnak s torkodon végiggurul a sötét fájdalom és csontjaidról mint a hentesek leválasztom a szenvedésemet Tévelygő' szemed ide oda jár, kiutat keres A végtelenbe tágul Megtelik rémisztő felismeréssel és eksztázisban csodálva halálod villanását, oly tágra nyílik, mint az örökkévalóság Felépített vonásaid már össze-vissza dőlnek homállyá válsz a tükrök vak szemében Nincs már kérdés se válasz Mint öngyilkos a folyóban, szökkensz az éjszakádba nem létezel, csak kitaláltalak törtlábú csillagok alatt lassan kirajzolódunk; salétromfoltok Isten arcán a valóságról lomhán leválunk Előttünk ott mered a poklok Golgotája Emberfia (Edith Stein emlékére) Felivel, megtörik, a bárányok közé zuhan Tolongva a vágóhídra tart
