Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Pomogáts Béla: A magyar emigráció mandátuma
POMOGÁTS BÉLA A magyar emigráció mandátuma Egy könyvet olvasok napok óta: Borbándi Gyula újabb nagyszabású munkáját a nyugati magyar emigráció helyzetének és tevékenységének radikális átalakulásáról 1985 és 1995 között (Emigráció és Magyarország. Nyugati magyarok a változások éveiben 1985-1995, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadása). Azon túl, hogy a szerzó' igen alapos és részletes képet rajzol a nyugati magyarság kolóniáiról, intézményeiről, szervezeteiről és szellemi műhelyeiről, illetve mindarról az átalakulásról, amely a magyarországi „rendszerváltozás” következtében ezeknél bekövetkezett, igen fontos emigrációs tanulságokat is megfogalmaz. Ezekhez a tanulságokhoz szeretnék fűzni néhány további megjegyzést, mindenképpen magyarországi nézőpontból, minthogy Borbándi Gyula természetesen a nyugati magyar nézőpontjából tekinti át az eseményeket és fejleményeket. Az egyik ilyen tanulságokra okot adó fejlemény az emigráció és a szülőhaza viszonyának alakulásában mutatkozik meg. Kissé leegyszerűsítve abban, hogy vajon az emigrációs magyarság nagy tömegei miért nem tértek haza 1989 után. Mert, hogy nem térek haza, azt Borbándi Gyula is megállapítja, és sokan mások is megállapították. Sokan hazatértek, még többen- hazalátogattak, de az emigráció nagy tömegei kétségtelenül nem kívántak hazatelepülni, még azok sem, akik korábban egyértelműen politikai emigránsokként határozták meg magukat. A jelen magyar emigrációja ebben a tekintetben általában másként foglalt állást, mint történelmi elődei: az 1849-es és az 1919-es emigráció, amelynek nagy tömegei és igazán jelentékeny egyéniségei (az egyetlen Kossuth Lajos kivételével) rendre hazatértek 1867, illetve 1945 után. Igaz, akkor csak két évtizedet kellett a hazától távol tölteniük, a jelen emigrációnak, még a legutóbbi, ötvenhatosnak is, viszont több mint három évtizedet kellett a hazatérés puszta lehetőségeire várnia. Közben eltelt az élet, és az emigráns magyarok legnagyobb része teljesen beilleszkedett a befogadó társadalomba. Talán mindenekelőtt ez magyarázza azt, hogy a nagy hazatérés általánosságban elmaradt. Borbándi Gyula nem hallgatja el, hogy az emigráció általában elégedetlen a hazai változásokkal és politikai fejleményekkel: nemcsak az 1994 utáni szo- ciálliberális (balközép) kormánykoalícióval, hanem az 1990 után berendezkedő konzervatív (jobbközép) kormányzat teljesítményével is. Az emigráció politikusai többnyire bírálták azt, hogy a nyugati magyarok nem kaptak tömegesen magyarországi választójogot, bírálták az anyagi kárpótlások 1029
