Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Pécsi Györgyi: Zentai László: A csúcsok megközelítése
Könyvének másik szép eredménye a személyes költői, alkotói teljesítményének bizonyításához későn nyilvánosságot kapott, de a soproni irodalmi, művészeti élet fáradhatatlan atyjaként ismert Sarkady Sándorról szóló pályakép, mely az ötvenhatos szerepéért méltatlanul mellőzött alkotó egyfajta rehabilitációjának is tekinthető - az ifjabb nemzedék részéről, kárpótlásul, a „hivatalos irodalom” rehabilitációja helyett. Sarkady a Soproni Füzetek életrehívójaként, a soproni fiatal tehetségek önzetlen támogatójaként, felfedezőiéként - okkal - lopta nemzedékek szívébe magát. Az ártatlanul korán halott Herbszt Zoltánban is nagyon korán, már a költő gimnazista korában látta meg a tálentumot. Sarkady személyének, jellegzetes politikai költészetének a diktatúra évtizedeiben kisugárzása volt, az iskola, műhely pedig, amelyet teremtett, nemcsak poétikai-szakmai képzést nyújtott, de időt álló emberi és morális iskolának is bizonyult. Másfél évtized írásaiból válogatott a szerző - kár, hogy nem datálta ezeket. Részint egyszerű irodalomtörténeti, filológiai okból kár, (mely kötet mikor jelent meg), részint irodalompolitika-történeti okból. Bár sejthetően megírásuk időrendjében követik egymást az írások, hangnemükön érződik az adott kor „szabadságfoka”, korábbról a szocializmus jellegzetes tolvajnyelvének kényszerű használata, majd a szólásszabadság felszabadító öröme, a kimondhatóság - valóban: felszabadító - enyhe mámora. S ez a szabadságmámor okozza, hogy írásai az idő előrehaladtával föltöltődnek közvetlenebb közéleti kiszólásokkal, s árnyalattal kisebb hangsúly fektetődik a művek esztétikai megformáltságára. Sarkady Sándor életművének interpretálásánál indokolt a politikai kiszólások jelenléte, de a kötetzáró Büki Attila-tanulmány alkotójának költői és festői világ titkához közelebb vihette volna olvasóit, ha - korábbi - írásainak mefelelően, következetesen az irodalom, a művészet nyelvével, a művészet immanens törvényeivel igazolja az üzenet tartalmát. Valóban súlyos terhet jelentett a kemény és puha diktatúra, de azt tartom, sem az állampolgár, sem a művész létérzékelését, világban való jelenlétét alapvetően nem a gyorsan változó politikai kurzusok és tünékeny sikerlovagjaik kétes közszereplései határozzák meg. (Xénia Kiadó) Folyóiratunk 1997. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Alapítvány anyagi támogatást nyújt. 1012
