Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Varga Imre: Ezer órán
hon, a méreteket azért otthagyom náluk. Majd holnap újra megyek, akkor a megbeszélnivalók. Kertásás, veteményezés. Meghozzák az istállótrágyát is, átdobálják a fölső kerítésen, de formába kéne rakni. Most segítsél, János! A kocsmában álldigál, a színes tévét bűvöli. Összezördült az asszonnyal, inkább eltoporogja itt az időt, mint otthon veszekedjen. Holnap jön, ígéri, segít az ásásban, a tuskók kiemelésében. K. Jóska kora délután körüljárja a cserépkályhát, újságpapírral ellenőrzi a huzatot, s úgy véli, nincs különösebb baj. A kinti fölmelegedés meg a nyirkos fa miatt böfögi ide be a füstöt. Megnézi az articsóka palántákat. Adok neki ültetnivaló magot. S elmondom, mikor és hogyan végezze. Tevés-vevés. Olvasgatás, mosás. Tea mézzel, hogy édesebb legyen ez a nap is (de ez is nyálkásít, nem kéne talán), egy csipet fahéj erjedés ellen. Az éhség már a kertek alatt jár, idáig hallom brummogását. A falubéli végzendők után megálló M. László házánál, mert látom, hogy az udvarban metszegeti a szőlőt. Nemrég ért haza Berlinből, könyvtárakban búvárkodott XVIII. századi iratok közt. Este T. Jánosékhoz a kukoricacsutkás zsákkal (mert megürült), cserébe fokhagymát, babot. Pár szó után máris haza. Mizgés-mozgás egész nap a világ felületén. Mintha, mintha, mintha. Ügyelni rá, hogy tudatosabb! (Sok a napiparancs és kevés a móka.) Belülről, magunkból élünk (s ez kívüliség is a legtágabb értelemben), ez a forrás-közeliség nem elzárkózás, hanem kinyílás, mert a belül mélységet, átéltséget jelez inkább, mintsem helyet. Amiben lelkesen vagyunk, körülvesz, magába foglal. S mégis: a legmélyünkig áthat. Most a gondolatok csupán a tennivalók után. Felmondom a leckém, de nem értem. Mikor már nincs vissza, akkor látod, mit mulasztottál azzal, hogy nem voltál jelen. Csak egy árnyék; helyszíntől helyszínig mozog. márc. 30. A be nem tartott ígéret miatt egyedül kertemben. Lendületes ásás, hogy a koradélután kezdődő termésidő veteményei helyükre kerüljenek. Napos reggelből hűvös idő. Csak délután derül fel. Meg én is azonnal. Spenót, laboda, zsázsa. Délután mák és zöldborsó. Az ágyások elválasztása. Ásás. Az asztaloshoz is elmegyek közben. Megbeszéljük, hol legyen a polc, a fiók. Az ára - előreláthatóan - 15-20 ezer forint. Kétezret mindjárt előlegnek anyagvásárlásra. A kertben most az egresbokrokat metszem meg, körülásom őket. Citrom- és szűrt narancslé. Öröm a munka is a kertben. Idelent tűzrakás (mindkét helyen), majd a csíráztatandó magok előáztatása. (Mustár, búza, rozs, napraforgó.) A böjttörés után csíráztatott magok is. Szép magvas napom volt, de már tizenegyet ütött az óra, és pihennem is kéne. Előtte néhány oldalnyi olvasmány. márc. 31. A késői fekvés ellenére négykor már fólébredek, de ráalszom még. Fél hétkor lazítás, s mintha az utcáról hallatszana az elszánt mondikálás. A nevemet ismételgeti. Időnként hangosabbra vált. Felhúzom a redőnyt, kinézek az ablakon: János a bezárt utcaajtó előtt, mellette talicskája, benne szerszámai. Megjött mégis a tegnapra ajánlkozott kertrendezőm. Kinyitom az ajtót (amúgy fürdőköpenyesen), fölkísérem a kertbe, elmondom, megmutogatom, mi a 991
