Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon IV.

elmúlt, aztán újra jelentkezett, és kiadós hányás volt a következménye. Igyekezett keveset enni, de ettől még nem szűntek meg a panaszai. Tekla megérezte, hogy terhes. Először kétségbe esett, ám mikor kiszámolta, hogy a kicsi éppen a tavasz végére születik meg, vagy nyár elején, az esküvőjük után két-három hónappal, megnyugodott, megpróbált örömmel gondolni rá, és meg- megsimogatta a hasát naponta többször is. Nem szólt senkinek. Ez az o titka, elsősorban az övé, s egyelőre nem árulja el még Karcsinak sem. Majd ha látszik, és a hasa domborulásából bárki kitalálhatja, akkor... Illegette-billegette magát a tisztaszoba nagy tükre előtt, méregette a hasát, amin alig egy pici dudor, ha tapintható volt, s röptette a haját, mint madarakat a szélben.

Nem akart elkényelmesedni, sokat mozgott, mint eddig is: a ház körül, a téesz futáraként hivatalos ügyekben, főzött, mosott, takarított, de a favágás már nem ment neki, ezt a hét végére, Karcsira hagyta. Péntek volt a legrosz- szabb nap, mert magára maradt másnap délig. Karesz csak déltájban jött meg szombaton, igaz, hétfő reggelig együtt tölthettük az időt, de pénteken mindig annyi minden fölgyűlt. Egy nap alatt megszaporodtak önmaga gondjai, melyeken más napokon Karesz jelenléte jócskán enyhített. És hát sokkal köny- nyebb volt kettesben csinálni mindazt, amit ő egyedül rosszkedvűen, s néha önmagát kényszerítve végzett el.

Igen, péntek volt - jól emlékezett rá -, pénteki nap volt. Elfogyott a begyújtáshoz szükséges papír. A fahasábok ott sorakoztak katonás rendben, gúlába rakva a sparhelt közelében, de a téeszből hozott újságok, kiselejtezett iratok, csomagoló papírok mind elégtek már a sűrű lobbanásokban. A kartondoboz, melyben gyűjtögette őket, teljesen üres. Paprikás krumplit akart főzni magának ebédre, kevés zsírral, mert attól újabban ég a gyomra, kolbásszal, paprikát is mértékkel szórva bele, épp hogy pirosodjon, és apró nokedliket szaggatna ki hozzá. Ecetes uborkát bont föl savanyúnak - a saját nyári eltevése -, és mézédes szőlővel fejezi be - Erzsébet királynője, a téesz különlegessége - a lakomát.

Föl kell mennie a padlásra szétnézni. Ott biztos talál forgácsot, deszkadarabokat, papirost. Valamikor a ház csupasz végén lehetett feljutni oda; hosszú létrát támasztottak a falhoz, s a cserepek alatt, egy széles, ékalakú nyíláson, ha kicsit meghajolt, befért az ember. Ezen másztak föl az ötvenes években, sokszor a tudtuk nélkül, a rekvirálók, s amit csak láttak a padláson, lerámolták és elvitték. Kulákfattyaknak ne maradjon semmi! Még a levegő is ajándék nekik. Ötvenötben aztán bedeszkázták a szülei, s vágtak egy négyzetalakú nyílást a fürdőszoba mennyezetén, amit légmentesen retesszel zártak el.

Nadrágot húzott, belegyűrte pendelyét, magára kapta nagyanyja sárközi szőttes gyapjú vállkendőjét, s kifutott a fészerbe a nagy, füles-kantáros parasztkosárért, mely annyiszor volt türelmes, néma tanúja életüknek: az apja születésétől a padláslesöprésekig, a piaci árusításoktól a hazautazásokig. Derült volt az ég, a szellőztető lyukakon át nyilván szűrődik be fény a padlásra, de azért, hogy jobban körülnézhessen, zseblámpát, egy vastag gyertyát és gyufát rakott a kosárba. A kétlábas alumíniumlétra fokain könnyen följutott a plafonig, elhúzta a reteszt, a kosarat áttolta a nyíláson, s a létra legfelső fokáról tulajdonképpen csak be kellett lépnie a tető alá. Szállingó por és neszező csönd fogadta. Fölkattintotta a zseblámpát, pásztázni kezdte a

959