Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon IV.

hogy átkeljen a tér túlsó felére. De az előbb még zöld lámpa váratlanul pirosra váltott. Egy külföldi rendszámú, sötétkék Citroen kanyarodott be jobbról nagy sebességgel a térre, magával sodorta a plébánost, földre döntötte, görgette maga előtt és áthajtott rajta. A lámpa most hirtelen zöldre cserélte színét, a tér bal oldalán pirosra, s ezzel szabad utat engedve a kocsi gyors távozásának, az autó változatlanul száguldott tovább a mellékutcákba. A pap szétroncsolt teste a kövezeten maradt.

Székács őrmester másnap a megyei lapban az apró hírek között a következőket olvasta: „Tragikus baleset történt tegnap Csáv szívében. A Marx téren, a püspöki palota előtt, egy, a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedő külföldi gépkocsi elütötte Tóth Béla bácsfüredi plébánost, aki a helyszínen meghalt. A tettesek kiléte egyelőre ismeretlen, értesüléseink szerint a nyomozás széles körben folyik.”

Az őrmester, mielőtt szolgálatba lépett volna, kora reggel jelentkezett a kapitánynál:- Én tudom, Kapitány elvtárs, ki vezethetne nyomra bennünket. Bercsán hadnagy, aki tegnap délben átvette tőlem a szolgálatot.- Te nem ismersz semmiféle Bercsán hadnagyot - torkolta le a kapitány. - Te nem tudsz semmiről.- De, Kapitány elvtárs - erősködött Székács -, cserbenhagyásos gázolás történt...- Fogd be a szádat! Te nem tudsz semmit, érted? Vagy te is a pap sorsára akarsz jutni?

Székács leforrázva érezte magát, lábát mozdítani se tudta, s tátott szájjal bámult a kapitányra:- Én csak a nyomozás érdekében...- Nincsen semmiféle nyomozás. Vedd át a szolgálatodat nyugodtan, mintha mi se történt volna. Én nem tudok semmiről, te nem mondtál nekem semmit. Maradjunk ennyiben.

Az őrmester, telve zavarral és értetlenséggel, fogott hozzá aznap a közlekedés irányításához; félt is, hogy elvét valamit, és maga is karabolt okoz a figyelmetlenségével. Délutánra úgy-ahogy megnyugodott, s igyekezett kiverni fejéből a csúf esetet. Másnap már alig emlékezett rá, csak valami kife- jezhetetlen, apró maszat úszott a lelkében, de annyira kellett koncentrálnia a megnövekedett forgalomra, hogy ez a kis szennyfolt is kimosódott belőle estefelé. Harmadnapra el is felejtette volna egészen, de a Kapitány közölte vele, hogy „rendkívüli szorgalmáért, kitartó és lelkiismeretes szolgálatáért az Országos Rendőr-főkapitányság kitüntetésben és soron kívüli előléptetésben részesíti”.

Székács összeomlott. Minden az eszébe jutott, önvád marcangolta, szerette volna szembe köpni magát reggel borotválkozás közben. Napokig nem tudott aludni, az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta, otthon csak kedvetlenül téblábolt, a feleségéhez sem közeledett. Az volt az érzése, most nem tudná azt nyújtani az ágyban, amit eddig az asszony tőle megszokott. Egy hét múltán a felesége válással fenyegetőzött, de a meglepő kitüntetés és a vele járó pénzjutalom, no meg az alhadnagyi előléptetés tüstént visszaadták az önbizalmát.

954