Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában
8. Az Qgre, Ougroi, Ungri, Ungarus népnevek a történeti forrásokban Az eddigi filológiai jellegű fejezetek után a következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az idézett népvevek a magyarokkal összefüggően milyen történeti eseményekhez kapcsolódnak. A források sorrendjében nem az időrendiséget, hanem a források keletkezési helyét, az események földrajzi elhelyezkedését veszem figyelembe északról dél és nyugat felé haladva. 8.1. Az Orosz Őskrónika (PVL) magyar vonatkozású részletei Az oroszoknál az évkönyvírás a 11. sz. első felében indult meg. D. S. Lichacev szerint a Kijevi Őskrónika (1037-1039) nem egységes mű, s nem lehet az évkönyvírás első láncszeme. Az elsődleges történeti forrást (fejedelemlegendák, keresztény mondák) valószínűleg az első orosz mitropolita, Ilarion állította össze, aki Nikon néven szerzetes lett. Sokáig Nestort, a kijevi barlangkolostor szerzetesét tartották a legrégibb rész (1110-ig) szerzőjének. Az Őskrónika forrásai: rövid kolostori feljegyzések, külföldi görög, latin, óbolgár, forrásokból eredő tudósítások összefoglalása (Georgios Hamartolos, Ionannes Malalas, Cirill-Metód-legenda..), a népi hagyományok. A legrégibb kézirat szerzője Laurentius szerzetes („Lavrentbevskij spisok letopisi” 1377). A PVL az orosz évkönyvek kezdő sorainak - „Povésti vremenbnychn létb” - ’A múlt idők történetei’ rövidítése. A PVL az események időpontját illetően két részből áll: az eleje datálatlan (s.d.), míg a továbbiak már datáltak. A magyarok mindig az onogur (ongur) törzsnévból származó óorosz ogtre > ugre / i néven szerepelnek, s ez a 950 táján bekövetkezett denazalizációt (o > u) tükrözi. A magyarok neve önállóan („Ougri"), továbbképzett alakban („zeml%yOugrbska”, „Ougorbskoe”) és szín- nével párosítva is szerepel („Ougri Belli / Cemii”). A datálatlan részben az Iraklij és Chozdroj idejében a Duna mentén megtelepült „Ougri Belli”-ről az 5. fejezetben már részletesen szó volt, ezért erre itt most nem térek ki. A 898. évnél a magyar honfoglalásról olvashatunk: Az ugrok („Ugri”) kelet felől az Ugor-hegyen át {„Ougorbskoe") Kiev alá (jnimo Kieub”) és a Dnyeperhez érkeztek, majd áthaladtak az Ugor-hegyen (.gory Ugorbskia”); a vol- chok/volochok („Volchi/Volochi” TRA) ellen kezdtek harcolni, mivel előbb a slovének (JSloveni”) éltek itt, de a voltchok/volochok {„Volbchve /Volochove” TRA) elfoglalták a slovének földjét („prijasa zemlju Slovenbsku”); ezután az ugrok („Ougri”) elűzték a volbchokat („Volbchi” — ez a részlet az RA kéziratokban hiányzik) és letelepedtek a slovénekkel alávetvén őket („sédosa sr> Sloveny pokorivse ja podn se”) és azóta neveztetik ugor földnek (szemle Ou- gorbska”) (vö. PVL-Lavr.). Hasonló tartalmú elbeszélést találunk a datálatlan részben, vö. az 5. fejezetben; ugyanott kitértünk arra is, hogy a szlávok őshazája általános vélemény szerint a Kárpátoktól északra terült el, s ezért a szlávok szétván- dorlása nem a Duna-medencéből indult ki. v Az ugrok vonulását Kievnél 898-ban (s.d. „Ougri Cemii”, 898. „Ugri, 101
