Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - FINN KÖLTŐK VERSEI - Eino Leino: Magyarok
EINO LEINO Magyarok HORTHY KORMÁNYZÓNAK Nem vesztek mind Haynaunál sem, sem népek tengerébe, és nem jutottak pusztulásra, bár vérben ázva, vérben bilincs bénítja egyre lelkét, nemét szépsége szítja, faeke és a kard az eszmét: vasakarat tanítja. Még ringatózik búza, széna fiadnak messzi róna, még lobog száll a sűrű lányhaj, szépségek lobogója. Szilaj folyók zúgnak az éjben, Rákóczi paripái hangját visszhangozza a mennybolt készülve harcba szállni. Miként a vén Duna se tudná folyását visszafogni, szüló'honáért dobogását a szív sem tudja megtagadni. A gát a folyamot dagasztja és kitör új mederbe; ábrándját görgeti tovább iszapba nem merülve. Tengerbe visz a folyam útja, a népé nagyvilágba... Tudjátok, testvérek, ti, hányszor borult ránk éj homálya? Väinämöinen nemzete álma merült el századokba, csak kantele szólt, az mutatta: merre bújkál a sorsa. 926
