Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Kiss István: A trójai faló rejtélye
romgép hat 6 láb (1,8 m) átmérőjű kerekeken mozgott. A kerekek általában hat küllővel készültek, és a bőr védőburkolat - nyilván a rőzsefonattal együtt -, a kerekek nagy részét is beborította. A küllős kereket eredetileg a harci szekér könnyebbé és gyorsabbátétele érdekében fejlesztették ki a nehézkesebb tömör kerék helyett, ami a lassan mozgó, nehéz faltörőkos esetében a célnak megfelelt volna. A küllős kerék Kr. e. 18 sz-i megjelenése óta eltelt néhány évszázad műszaki fejlődése azonban lehetővé tette, hogy e csak nagyobb mesterségbeli tudással készíthető szerkezeti elemet alkalmazzák az ostromgéphez is. Ezeket a szerkezeteket rendszerint a helyszínen kitermelt anyagból, helyszínen készítették, vagy, ha előregyártott elemeket vitt magával a had, azokból a helyszínen állították össze. A ninivei palota egyik alabástrom reliefje Sinaheeriba (Kr.e. 705-680) korából szálfák szállítását mutatja kétkerekű taligákon, de nem bizonyított, hogy ez hadi „trén” szállítást vagy csak békés építőanyagszállítást mutat. Az asszír faltörőkos találmányt később a föníciaiak vették át, és elterjesztették az egész Meditteráneumban, majd kifejlesztették belőle a teknős- béka-kost. Ez szintén hat keréken guruló fedett építmény volt, de toronyrész nélkül, illetve csak kisméretű nyilazó-/gyilokállással az építmény közepén. Ezért ló helyett inkább teknősbéka alakja volt azáltal, hogy a bőrborítás a teknősbéka páncélzatának mustráját utánozta. A kos hossza 100 láb (30 m volt) és görgőkre fektetve, vízszintes helyzetben négy kötélszárral négy döngető egység előre-hátra lendítette. A teknősbéka tetőzetében, a második szinten és a kis nyilazóVgyiloktoronyban később könnyű nyílágyút és kővetőt (ballisztát/skorpiót) lehetett telepíteni. A teknősbéka-kos is hat keréken mozgott. Azonban a teknősbéka is visszavezethető az asszírokig, mivel a Kr. e. 858-ban ostrom alá vett Dabigu, az észak-szíriai Bit-Adini fővárosa bevételéhez hat kereken mozgó nyitott fedélzetű faltörőkost használtak a kapu ellen. A föníciaiak sokáig megtartották kezdeményező szerepüket az ostromgép- fejlesztésben, és főleg a tengerparti, víz felől is támadható erődök védelmére alkalmas hadigépezetek feltalálásában jeleskedtek. Egy Kallias nevű föníciai hadmérnök többek között olyan forgó daru elvét dolgozta ki és építette meg makettben, amely képes lett volna a támadó hajókat kiemelni a tengerből és beemelni a várfal mögé. A találmány azonban csődött mondott Rhodosz esetében, amelyet Demetrios Kr. e. 305-ben 180 tonnás, 38 m magas 9 emeletes, 20 x 15 m alapterületű óriási ostromtoronnyal támadott meg, és annak támadását csak úgy sikerült elkerülni, hogy elmocsarasították körülötte a területet és ezért mozgásképtelenné vált. II. Fülöp és fia Nagy Sándor hadmérnökei, Polüdosz és tanítványai, nemcsak egy egész műszaki alakulatot vezényeltek, hanem elméletileg is megalapozták az ostromgépek szerkesztését, sőt újításuk volt a falmászó gép, ami tulajdonképpen az ostromtoronyra szerelt lengő híd volt, a torony és a fal közötti rés áthidalására. Nagy Sándor után a haditechnikai fejlesztésében az alexandriai tudósok vették át a vezető szerepet (Archimédesz és Philon) a Kr.e. 3. században. Az ostromgépek mellett, főleg a nyílágyuk és az onager (vadszamár) becenevű kővető szerkezetek jutottak nagyobb szerephez. Közben az ostromgépméretek egyre tovább nőttek. Vitruvius már 60 m magas, 20 emeletes ostromgépről írt Augusztusz 887
