Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - G. Komoróczy Emőke: A "jel"-típusú avantgárd újraéledése és alakváltása a XX. század második felében

gyár Műhely felé orientálódást az itthoni szellemi életből kirekesztettek számára. A 60-as évekbeli folyóiratszámok egyértelműen jelzik, hogy a párizsi fiatalok a tradíció mely vonulatához kívánnak csatlakozni: már 1963-ban Weöres Sándornak szentelnek egy teljes számot (7-8. sz.), s csakhamar kiadják Tűzkút című kötetét is; az 1964/13. szám pedig Kassák „újrafelfedezését” és újraértékelését sürgeti kitűnő tanulmányaival. 56 traumája után náluk jut szóhoz Lengyel Balázs, Mészöly Miklós, Lator László, Ottlik Géza, Oravecz Imre, Orbán Ottó, Czigány György, Páskándi Géza, Pilinszky János, Szentkuthy Miklós, Szentjóby Tamás, akik mad csak a 70-es évek folyamán kapják meg a hazai elismerést. A francia költészetben otthonosan mozgó fiatalok már 1968-ban részt vehetnek egy budapesti Nemzetközi Fordító Konferencián (igaz, csak mint „francia” írók!), s a továbbiakban is szorgalmazzák a kölcsönös kapcsolatok kiépítését, hídszerepet töltvén be a két kultúra között. A 60/70-es évek fordulóján a Bécsben élő Bujdosó Alpár is csatlakozik a „törzsgárdához”.

A francia irodalom a 60-as évek végén a legnagyobb pezsgében-forrongás- ban van. Az 50-es években induló lettristák Isidore Isou vezetésével ekkor élik virágkorukat; 1974-ben jelenik meg nagy sikert arató antológiájuk Jean-Paul Curtay szeresztésében. A Tel Quel csoport mellett A. Artaud, valamint a Wiener Gruppe néhány tagja /elsősorban Ernst Jandl és Gerhard Rühm/ ekkor már hang- és fényeffektusokkal, betűmontázsokkal kísérletezik; vizuális, sőt fonikus verseket is rendszeresen bemutatnak a modern művészeti fesztiválokon. /Az első fonikus verset az 58 másodperces Ogenblick-et Paul de Vree készítette 1948-ban, majd 1953-tól Francois Dufréne magnetofon segítségével „szériában” komponált hangzós verseket. (A 60-as években a hanglemezek, kazetták, hangvers-antológiák is szép számban terjedtek; létrejöttek az olasz-francia-svéd-osztrák-brazil-kanadai-egyesült állomokbeli (keleti és nyugati parti) költőiskolák. Találkozóikon mind gyakrabban szerepeltek a „magyar műhelyesek” is, és költői performance-aikkal csakhamar a műfaj legismertebb képviselői közé emelkedtek. Papp Tibor és Nagy Pál 1972-ben francia költőbarátaikkal közösen létrehoznak egy vizuális költészeti folyóiratot (d’atelier).

Ezzel párhuzamosan lapjuk orientációja is megváltozik: mindinkább a „kísérleti költészet” irányába tolódik. 1971 novemberében Kassákné Kárpáti Klára létrehozza a Kassák Alapítványt melynek kuratóriumába Schöffer Miklóst, valamint a Műhely „triászát”: Bujdosó Alpárt, Nagy Pált és Papp Tibort jelöli; ők hivatottak évente odaítélni a Kassák-díjat a legradikálisabban kísérletező fiatalnak. Az elsők között (1971-74) Bakucz József, Szentjóby Tamás, Jovanovics György, Oravecz Imre, Erdélyi Miklós és Tandori Dezső kapja meg a díjat, nem utolsósorban azért, mert hazai mellőzöttségük ellenére is hűek az avantgardista szellemiséghez.

Az 1971. évi 38-39. szám a Műhely körébe tartozó szerzőket antológia- szérűén mutatja be; az 1972/40. számban pedig a Kozocsa Sándor által összeállított Repertóriumot teszi közzé, mintegy összegezvén az addig megtett út (10 év!) eredményeit. Ezután éles fordulattal profilt váltanak: a 41-42. szám Joyce Finnegans wake-jének részleteit hozza Bíró Endre fordításában, az 1974/43-44-es számot pedig Hann Ferenc, Nagy Pál, Papp Tibor vizuális szövegköltészeti munkái töltik meg. A 45. számot Szentkuthy Miklósnak szen858