Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Jász Attila: John Donne dünnyögései - szubjektív közelítés, azaz levél Vasadi Péternek A viola hatalmáról
berek úgy érezték, fel kell tűzniük kaftánjuk szélét, mert a jobbról-balról csapkodó hullámok benedvesítik. Smelke rabbi később így szólt barátjához: Csak most jöttem rá, hogy alvással is lehet szolgálni Istent.” (Bizonyára ismerted ezt a kis történetet, de nem tudtam kihagyni.) „A semmiért, ami belőled szétszivárog (...) — felelős vagy.” — írod szép versed zárásaként. „Isten megteremtette, ex nihilo, létet adott neked, ami ok a magasztalásra, és méghozzá mindezt a semmiből; rosszabb voltál, mint a féreg, ami ok az alázatra; de nem teremtett ad nihilum, hogy visszatérj a semmibe, és ez ok a megfontolásra és a tanulásra, hogyan tedd halhatatlanságodat magadnak hasznossá, mert halhatatlanságod halálos lesz, ha csak arra szolgál, hogy halhatatlan kínok között tartson.” - prédikálja az a John Donne, aki fiatalkorában kalózhadjáratokon vett részt, a testi szerelmet énekelte meg olyan halhatatlan versekben, mint A bolha vagy a Vetkőző kedveséhez. Ezek miatt idegenkedtem kezdetben a Donne-párhuzamtól, de amikor égi szerelmet hirdető verseihez lapoztam, megnyugodtam. A prédikációkat megismerve főleg. Azonkívül van egy nálunk kevésbé ismert műve, a Biathanatos (Erőszakos halál), amit az öngyilkosságról írt. Szegény Holló András jut eszembe róla, akit pártfogoltál, kár, hogy nem ismerte, talán megnyugvás lehetett volna számára. Az öngyilkosság elítélése szerinte a szeretet és a felebaráti könyörületesség hiányából fakad. Hajói emlékszem, a Holló-számban és a Holló-kötetben hasonló gondolatokat fejtegettél, kérve az olvasót, ne ítélje el őt. X John Donne nevének említését metafora-értékűnek gondolom. Egyrészt, mert jelöl valami már meglévőt, amit a szerző, jelen esetben te, vagy nem tud, vagy nem akar már újra körülírni; másrészt marad mégis valami homály, hiszen nem „közhasználatú”, hanem „szokatlan” ez a név, mint szó a versben (ld. Arisztotelész Poétikája). A verset nem azonosíthatjuk azzal a „valamivel”, amit mondani akarsz, hiszen csak utalsz rá egy kód (név) segítségével. Úgy utalsz, hogy szélesebb értelmezési lehetőség nyílik meg az olvasó előtt (azok előtt is, akik ismerik, és azok előtt is, akik nem érzik e név súlyát). A költő ilyenkor vagy összekacsint az olvasóval, vagy utánanézésre készteti (vagy nem!). Névidézetemnek címként hasonló funkciói vannak. Egy konkrét, amiről az előbb volt szó, és egy elvont, amelyben a név jelentheti a Vasadi-versekben oly gyakran felbukkanó személynevek szinonimáját. „Azt hiszitek, John Donne feje a hosszú hajával, ahogy elmerült az imádásban és körös-körül csillámlani kezdett, nem azt a csillagot nézte? Nem tudjátok, hogy ő, aki egyszer megszületett, minden imádó szívben újra megszületik?” (A gyermek nagysága) X Kedves Péter, igazi párhuzam mégiscsak a versekben vonható. És ha már elindítottam e két egyenest egymás mellett, akkor azért tettem. Verseidben 80
