Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Viola József: Gárdonyi Géza képmása

kell definiálni (nem verbálisán!), melyek a legtisztábban, ragadék- tól legkevésbé terhelten illusztrálják (eljátsszák modell szinten) azt, ami minden anyagi jelenség törvényszerű mozgása.

A tűz-föld-víz-levegő közötti összefüggésről alkotott megállapítás messze túlhaladott. De véleményem szerint magába foglal mindent, ami az ember és anyag (természet) viszonyában fontos. Az anyaggal babrálás minden formája a négy „elem”-mel való valamilyen találkozást feltételez.

Siklós, 1984. november 7.

Kerámiáról beszélni érdemesebb, ha a művészetet mellékesnek tekintjük, vagy egy külső nézőpontból szemléljük. A választ arra kell keresni, hogy valaki a tevékenységén belül merre vágja saját ösvényét a bőségesen burjánzó dzsungelben. Kínálkozik egy közelítés: az ember az életben maradásáért több síkon harcol az őt körülvevő közeggel. Ez a harc beleivódik sejtjeibe és minden kreatív és nem kreatív mozdulatában jelentkezik. Ebben a harcban szelektál, és segítő, közömbös és ellenséges képződményeket, tárgyakat, közeget jelöl meg. Ennek jellege személytől, helytől, időtől, stb., rendkívül függ. Vannak azonban olyan ősi tapasztalatok, amelyeket szinte örökségként sejtjeinkben őrzünk, amelyek kísértetiesen azonosak a távoli népek kultúráiban is, sőt amelyeket a gyermekek újra alkotnak. Gyanítom, hogy az anyagok bizonyos megformálása is ezért lesz néha távoli földrészeken egymástól függetlenül oly rokon. Ezekre az „alapesetekre” lehetne építeni, ha a szintézis felé keresünk kiutat a jelenlegi zavarodottságunkból.

(Részlet Schrammel Imre Belső tárlat című, 1994-ben megjelent könyvéből.)

Millecentenáriumi rendezvényünk lebonyolításához, mellékletünk és

készülő tanulmánykötetünk kiadásához a Magyar Nemzeti Kulturális Alap, a Vas Megyei Millecentenáriumi Szervezőbizottság és a Vas Megyei

Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület (TIT) anyagi támogatást nyújt.