Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet
mert a kétféle szállás megléte nálunk nem igazolható. Ezen felül a családi sírcsoportok a kettős szállások meglétekor is kialakulnak. Gazdasági okok önmagukban nem indokolják a családtagok külön temetőkbe való temetését. A kis- és nagycsalád A családi temetkezéseknél számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy nem a falusi temetőbe, hanem mellette, vagy tőle távolabb választott magának sírhelyet az előkelő. Ilyenkor egy vagy több nemzedék is együtt maradhatott, sőt a folyamatosság megszakadása után a temetőt újból is használatba vehették. Az ilyen sírkertek kialakítása a Meroving kori temetőkre jellemző. Legutóbb Anke Burzler érkezett az ilyen elkülönülő családi sírcsoportokról bajor és alemann példákat hozva fel (Herrsching az Ammersee mellett). A honfoglaló magyarok vezető rétegénél gyakoriak a 3-5 síros temetők. Már a levédiai Szubboticiből is igazolható a temetőtípus megléte. Ott egy férfi, egy asszony és egy fiúgyerek sírják találták meg. A Kárpát-medencében Gádoroson (apa, anya, fiatal férfi, leány), Szakonyban (férfi, két asszony, négy kisgyerek) egyértelműen igazolja a kiscsaládi temetkezést a sírok nemi megoszlása és száma. A honfoglaló magyaroknál csak a vezető réteghez tartozóknál találkoztunk ilyen kis temetőkkel. A részleges feltárások azonban nagyon sok temetőrészlet megítélését lehetetlenné teszik. így a középréteg kiscsaládjai szinte ismeretlenek. A köznép temetőire később térünk vissza. A Csongrád megyei Jánosszálláson egy átmeneti típusú temetőt sikerült feltárni. Összesen hat sír volt benne, ezekből széthúzott sorban feküdt öt, és majdnem új sort kezdve egy hatodik. A sor közepére férfi halottat temettek, de sírját kirabolták, feldúlták. így jószerével csak csontos fja és tegezmaradványok jelezték, hogy fegyveres volt. Tőle jobbra három nő feküdt. Közülük egyik egy 13 év körüli lány volt. Két női halott viszonylag gazdagon volt felékszerezve, bár nem voltak összehasonlíthatók az előkelőkkel. A két férfi, akik a fegyveres jobb oldalán feküdtek, szinte semmi útravalót nem kaptak. Az ásató szerint e temető kiscsaládi. A kiscsaládra azonban az jellemző, hogy csak a házasulatlan gyermekek vannak benne. Ez a lehetőség ugyan itt sincs kizárva, de nem is bizonyítható, hogy a három férfi közül kettő házasulatlan nagyfiú volt. Már eleve az feltűnő, hogy egy jellegzetes temető típussal egyezik a temetkezések rendje. Nevezetesen a Felső-Tisza vidékén, Bezdéden és Bashalmon (1. sz. temető) volt két olyan temető, ahol a középső gazdag férfi egyik oldalán férfiak, a másik oldalán a nők feküdtek. Ott a sírszámok alapján (18-20 sír) elég egyértelmű volt a két generáció megléte. Jánosszálláson mind a sírszám, mind a sírok időrendje bizonytalanságban hagyja a kutatót. Mégis, a párhuzamok alapján inkább egy megszüntetett nagycsaládi temetőről lehet szó, hiszen feltűnően egyezik a két oldalon a nemek aránya. Feltehető, hogy a második generáció halottait már máshová temették. A másik kiscsaládinak mondott temetőről többet lehet tudni. Dienes István szerencsés feltárásán a Szabolcs megyei Bashalmon egy 2. számú temető 13 sírja került elő. A temetőben nagy valószínűséggel három nemzedék halottai feküdtek. A legfiatalabb korú egy kisgyerek (ínf. 1) volt, mellette Lothar (945-50) frank uralkodó pénzével. A gyermek anyja inkább a 20-40 éves (adultus) asszonyok közé tartozhatott (4. és 9. sír). Rajtuk kívül volt egy 776
