Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
ettek, meg a szörnyű szagtól is rosszul voltak; a hullákat - mint mondták - szalmával jól letakarták. A parancsnok szabálytalanságot látott a két őrszem hazajövetelében, rögtön lóra ült, s a sötét éjszakában a helyszínre sietett. Már messziről látta a magasra csapó lángokat, s a keleti szél penetráns bűzt fújt az orrába. Odabotorkált, még égett a szalma, és sültek a hullák. Ugyan ki tette ezt? Én gyanítom, só't tudom! A hullák elégetése előtt, már jócskán az estvéli homályban két lovaskatona jött Kecskemétről, két Héjjas- különítményes, az egyik valami Iskó nevű, a másik nevét nem tudom. A községház udvarában beszélgettek pár percig Eördögh főjegyzővel. Mint tőle megtudtam, arra kérték, beszéljen a csendőrparancsnokkal, hogy ne csináljon ám nagy ügyet a történtekből. Azután eltávoztak a községházáról, s egy óra múlva már hazajött a két őrszem, s égtek a hullák. Másnap megérkezett Nánási vizsgálóbíró két orvossal, s felvették a jegyzőkönyvet arról, hogy egy halom elszenesedett csontot találtak. Józsa Zsig- mond vendégszerető házánál megebédeltek, még hozzám is beszóltak, s könnyű homokfutó kocsin, melyet a két széles hátú ló sehogy se akart elindítani, visszarobogtak Kecskemét felé. Egy mosolygós hölgy is volt velük a kocsin. A csontokat az elöljáróság a temetőbe vitette, s Horvát Gyula temetőcsősz elfóldelte a decemberben talált s még el nem vitt hullák mellé (mert legnagyobb részüket elvitték a hozzátartozók). Pár napra rá pedig kijött Kecskemétről két asszony, s szépen fólékesítette az új sírt virággal. Drága nők, kiknek még a megfeszített s az elégetett tetemek számára is van balzsamotok és virágotok! A fentebbi képet még a következő pár vonással egészítem ki: hogy 28-án a dél körüli órákban jöttem a postáról, a piactéren az út melletti akácfák alatt heverésző Kis Gyula községi pénztámok, idős Kristóf István és Olasz Sándor mellé odatelepedtem magam is egy kis időre a fűre. Olasz másodbíró az éppen arra jövő Radics Palkó vályogvetőhöz és cigányprímáshoz következőképp szólt a még akkor el nem égetett két emberi hullára célozva: - No, köll-e dög? Mert most van ám! - Hol, kérem alássan? - Eredj csak ki, majd megmutatja a Józsa Zsiga gazda! - (Aki ugyanis mint községi elöljáró két csendőrrel várta a bíróságot a helyszínen.) - Hogyne kellene, kérem alássan, de miféle dög? Marhadög vagy disznódög? - Csak eredj ki, majd meglátod! A cigány gyanút fogott, s szó nélkül odébb állt. Olasz bíró pedig a következő megjegyzést küldte utána: - Nyilván gyanította, miféle dögről van szó. Ilyenek voltak az idők és az emberek. 729
