Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
vörös ünnepélyen beszédet mondott, és szorgalomra, munkára, szóval a régi szép erényekre intette a sok proletár szülőt, de némelyek mást is bele akarnak magyarázni ebbe a beszédbe, mintha azt is mondta volna, hogy „most már ebben az új szellemben neveljétek, szülők, a gyermekeiteket!” En ott álltam mögötte pár lépésnyire, azonban egy a lelkem, de nem emlékszem, hogy ilyesmit mondott volna. Azóta azután mindig a tányéiján van ez. Mintha kissé expiálni akarta volna az elhidegült viszonyt ezzel a meleg megemlékezéssel. Utána Förster főszolgabíró beszélt igen lelkesen, bal kezével gesztikulálva; beszédének alaptónusa a véghetetlen zsidógyűlölet volt. Ebédre menet én, Balog Ferenc meg ő ballagtunk egymás mellett. Sajnálkozott, hogy nem jött ki Héjjas Iván főhadnagy (se a többi ilusztris vendég). - Meg akartam kérni Héjjast - mondotta hogy ezeket a zsidóellopásokat, ha ritkábban is, de tartsa napirenden állandóan, hol itt, hol amott. Igen, a véghetetlen zsidógyűlölet - meg az orgoványiak dicsérete, amiért néhány zsidót már eltettek láb alól (Kecskemétről meg Izsákról), meg amiért oly szépen teljesítették hazafias kötelességüket - ellentétben a szabad- szállásiakkal - a januári sorozáson történt tömeges megjelenésükkel. Förster után Balog Ferenc beszélt. Ez az erdélyi fiatalember eredetileg katolikus papnak készült, most meg a pesti egyetemre van beiratkozva: jelenleg Izsákon tanítja Teischler népbankigazgató fiát. O az ébredő magyarok izsáki egyesületének a titkára. Naponként megjelenik a postán, és ítéletet tart az érkező lapok felett. A neki nem tetsző irányúakat - az úgynevezett zsidó lapokat: Az Estet, Az Újságot, a Magyarországot, a Pesti Naplót stb. - a vele lévő karhatalommal elkobozza, s tanakodhatnak a szegény előfizetők, mint például Vörös Pista komám, az izsáki pap, vagy Maijay Józsi jegyző bátyám, vagy Király Sándomé napamasszony, az Újság előfizetői, hogy vajon hol rekedt meg az ő szeretett, mindenről csevegő lapjuk. Engemet meg a Borsszem Jankótól foszt meg hetenként.- Miért kobozza el, Balog úr, a Borsszem Jankót? - kérdeztem tőle ittléte alkalmával.- Azért, kérem, mert egyik februári számában Friedrichet, a nagy Friedrich Istvánt, katolikus templom tetején ülő varjúként ábrázolta, amint az utcán jövő-menő hitetlenekre és laikusokra károg! Balog úr elbeszélte azt is, hogy mit csináltak március 15-én Pesten, hogyan lelkesedtek a Petőfi-szobor mellett, hogy vonultak „Vesszen a zsidó!” jelszóval a széles bulvárokon, mint énekelték el a Bazilika mellett a Miasszonyunkat, hogyan verték ki a zsidókat az egyetemről és 3-4 Andrássy úti kávéházból Horthy-botokkal meg szögekkel. - Nem hittem, hogy volt papnövendék létemre ilyen kegyetlen tudok lenni! Balog beszédének domináló hangja is az volt, hogy üsd a zsidót, óvatosan, de kitartóan. Őutána a hosszú izsáki plébános, a Lucifer-képű Kiss Gábor egyenesedett szólásra. Szerinte Orgovány már nem is területnek a neve, hanem „fogalom”, melyben minden bennefoglaltatik, ami a magyarban dicső lehet. „Kobzán a dal magára vall”: - Még a csecsszopóját is irtsátok ki a zsidóknak! - Ez volt beszédének az eleje, közepe meg a vége! Még az orgoványi katolikus kollega is előadta, ami a lelkében össze- gyülemlett. Itt-ott elmondott s általam hallott dikciói általában sikerültek; nem is hinné az ember, hogy ennyi elevenség lakik benne. Ahogy a szüle719
