Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
mesen. Beszédének az volt a tenorja, hogy mint várja őt az édesanyja a Küküllő mentén, mint várják az erdélyi magyarok, kiknél már megkezdődött az eloláhosítás munkája iskolában, templomban, közigazgatásban, igen, mint várja az ottani mártír magyarság a felszabadításukra siető testvéreket. Beszéde után elénekeltük a Himnuszt, s Tóth Imre kollega pár meleg szóval megköszönte a százados szép, buzdító szavait. Figyeltem, hogy a szegénységből igen kevesen voltak jelen, haj, pedig de tódultak a diktatúra alatt csavargó proletár megbízottak lázító beszédeire! A szegénység lelkén még mindig rág a méreg, melyet beleoltottak, meg elkeserítette őket a kegyetlenség is, mellyel a fehérterror a szegények ezreit kínozta, megcsonkította és irgalmatlanul kivégezte. Az orgoványi szegények is nehezen feledik szegény Ürögi Lajosnak, Hajmási Andrásnak meg az ártatlan Csóka-gyereknek gyászos végét, hogy mint a kutyákat, úgy verte agyon őket a szadista Schmidt Jenő tiszthelyettes meg az abnormális Pap-gyerekek: István, Sándor és Lajos. Hallottam, hogy míg a százados a községház tornácán beszélt, azalatt két szegény ember: Béldi Farkas Pista és Meggyes Pál a kerítésen kívül álldogált és hallgatott, és mikor a százados tüzesen buzdította az anyákat, hogy „magyar fiakat szüljenek és neveljenek”, Meggyes Pál csendesen megjegyezte:- De nem lőhet ám! Éppen 11 óra volt, hogy bevégződtek a beszédek, és bementünk a templomba. Az idő különben gyönyörű volt. Tavaszias, enyhe, napfényes. Templom után elnézegettem a méheimet, kiket kicsalt a csalfa napsugár a kaptárból. Compoly Jóska az istálló végén sütkérezett a napon, de igen szomorkodott. Mára tervezték a fehér katonák felvonulását a vörös katonák ellen (gyerekjáték!). Jóska egész héten a fakardokat csinálta, melyekkel a fehérek majd leverik a vörösöket. A gyönyörűen kidolgozott program szerént áldomásivássál végződött volna a triumfálás, két liter bor elfogyasztásával. De a két liter bor ára most négy korona - hát ezt honnét teremtsék elő, a legyőzetésre predesztinált vörösök jelvényéről nem is szólva! Összedugták a fejüket Vörösvácki Ferkóval - a szolgálónk öccsével -, és meg is lett tüstént az experiment. Vörösvácki Böske vasárnapi kabátja ott lógott a kamrában, annak a zsebében lapult egy bugyelláris, belepréselve keservesen keresett 40 korona... Sőt még több méter vörös csipke is, ugyanott... Mily kegyes sokszor a véletlen, mely az embereket keresztülexpediálja a lehetetlennel látszó akadályokon! Estefelé panaszolja Böske szolgáló az őt ért nagy veszteséget. Itt idegen nem járhatott, csak Szöllősi, a kocsis, az pedig nem „affajta” ember. A panaszt vallatás követte, és Compoly Jóskának, a kocsis mostohafiának - a fehér hadsereg Horthyjának - zsebében egy kis erélyes kutatás után megtaláltatott a piszkos bankó, meg a négy méter piros csipke. Vörösvácki Ferkó hazaszaladt. Compoly Jóska megkapta a magáét, a vasárnapi fényes felvonulás pedig elmaradt. Emiatt állott a kedves napfényen oly búsan Jóska, mint Marius Karthágó romjain. Március 1. Hétfő. Este Zilahi Istvánékhoz voltunk hivatalosak. Zilahi kecskeméti ember, az ottani előkelő famíliák közül való; vagyona nem sok, háza van Kecskeméten a kis Budai utcában, meg úgy hallom, hogy 40 hold földje 712
