Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
válaszként elmondta: ő bízik a magyarok Istenében meg a magyar nép fizikai és erkölcsi képességeiben, mert ez a nemzet az egyedüli Közép-Európában, amely elszenvedte a bolsevizmus mérgét, s immár immunissá lett vele szemben. Horthy fővezér középtermetű, testének alkata szikár. Fején tengerészsapkát, testén hosszú, kávébarna katonaköpenyt viselt. Arca s bajusza borotvált, szemei aprók, sárgásbarnák, orra meglehetősen nagy sasorr, álla, melyet rossz, sőt tán hiányzó fogai miatt kissé beesett ajkai még merészebben előreállónak tüntetnek fel, makacs jellemre vall. Arca oly jellegzetes és ritka, hogy tán milliók közt nincs egyetlen hasonló. Daniéhoz, a Divina Commedia isteni költőjéhez hasonlít legjobban azok közt, kiket én élve vagy lefestve valaha láttam. Az üdvözlet után riadó éljenzés, még az útszéli fákon ülő gyerekek is azt kiáltozták, amit Dávid Fiának a sokaság: Hozsánna! Hozsánna! Megindult a menet, s meg se állt a református kollégium előtti térig, ahol egy asztal tetején álló joghallgató mondott pár szóból álló üdvözletét, de majdnem belesült. A veleje az volt, hogy „Horthy apánk, itt, a sugárzó fénytengerben, mellyel az élet apja, a Nap, elárasztja a pusztákat, teszünk fogadást, hogy követni fogunk, ha akár az elrabolt részek visszaszerzésére, akár a megmaradt árva hon védelmére hívsz bennünket”. A beszéd után egy icinkó-picinkó lány adott át a fővezérnek egy hatalmas fehér virágcsokrot. Horthy a nevét kérdezte, mire a kislány selypítve felelte: - Dömötöj Emőke. A notabilitások a fővezérrel együtt a református kollégium mellett már leszálltak kocsijukról, és gyalog mentek a Széchenyi téren felállított ezred díszszemléjére. A bandérium, a lovasság az Otthon kávéház mellett helyezkedett el. Ugyanide ment át a Magyar Nők Szövetségének testületé is, hogy szalaggal díszítsék fel a nemzeti hadsereg legelső felszentelt zászlaját. A papság a nagytemplom ajtaja előtt várta a fővezért, Révész prelátussal az élen. Egy kissé mintha meg is várakoztatta volna őket Horthy apánk, persze a katonáival meg a szép hölgyekkel volt elfoglalva a görög templom előtt. Ez intermezzo alatt a tér közepére felállított katonabanda folyton a Himnuszt játszotta. Kíváncsi galambcsapat röppent fel a nagytemplom tetejéről, s keringett a szép szabad térség felett, melyen a két gyönyörű épület: a városház meg a templom között mindig készenlétben levő hideg szél könnyű, száraz port kavart végig. A papok rokolyáját is folyton lebegtette, s fel-felkap- ta a kürtök meg a flóták lágy hangjait, s vitte ki messze, messze, a szép szabad síkságra: Balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt! Meg-megborzongott bennem a vér, amint hallgattam ezt a bánatos zenét, ezt a szép imát: Szánd meg, Isten, a magyart, kit vészek hányának, nyújts feléje védő kart tengeren kínjának. Kétségkívül ez a csendes félóra - a fővezér távol, mintegy 3-400 lépésnyire járt - volt az ünnepélyen a legmeghatóbb; többezer főre tehető az egész teret ellepő gyülekezet száma, de én semmi zajra nem emlékszem. Mindenkit meghatott, szinte megbabonázott a zene imádságig ünnepélyes, komoly hang710
