Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
1920 [...] Január 27-én és 28-án Faragó hadnagy az d 10 katonájával meg a csendőrség- gel szétszéledt a határban, elrejtett fegyver, katonai felszerelések, ruha és bakancs után kutatni, de biz’ nemigen találtak egyebet egy-két csajkánál és két-három derékszíjnál. Faragó hadnagy rókát szeretett volna lőni mindenáron, azért 28-án tanácsomra magával vitte az öreg Farkas Gábor pákászt és vadászt, jártak is a bugaci erdó' Orgovánnyal határos szélében, de nem lőttek egyebet pár ijedt nyúlnál. Hogyan is várná be a nagy robajjal törtető' vadászt a ravasz csalafi? Faragó hadnagy különben igen-igen művelt, 35 éves, borotvált arcú és bajuszú, szemüveges temesvári úriember. Valami nagyobb bank tisztviselője volt a háború eló'tt, részt vett a háborúban, Oroszországban is két évet töltött mint hadifogoly - mégpedig Szibériában, majd a Murman-parton. Egy ideig Nyikolajevics nagyherceg egyik uradalmában kanászszámadóként volt, alkalmazva; 70 disznóból álló röfögő' tábort ó'rzött egy orosz suhanccal együtt. Ahogy kihajtotta a kondát, leheveredett a szép nagy fűbe, és olvasta a Vöröskereszt útján Moszkvából kapott könyveket. A bojtár faragta a cifra botot, a falka pedig turkált és legelészett. Azt mondja, édes jó anyja tán még él Temesváron, végtelenül szeretné már látni. Különben nálunk evett és hált, s igazán sajnáltuk, amikor 29-én, csütörtök déleló'tt 9 órakor meg kellett válnunk a szemüveges, igen ügyesen társalgó úriembertől. Ugyanezekben a napokban, január 24. és 29. között volt nálunk a kun- szentmiklósi Tóth István ezredes gazdasági gyakornoka, egy Szamt Károly nevű 21 éves, reáliskolát végzett s az olasz harctéren katonáskodó aradi ifjú, aki - merthogy hűségesküt nem akarta letenni a román impérium alá jutott Aradon - hát otthagyta kis házát és özvegy édesanyját, s hányódott-vetó'dött, mígnem Tóth százados úrhoz került a kunszentmiklósi határban, a Máré (?) kútja mellett levő' mintegy 150 holdnyi birtokra. A 60 hold szölló' megmunkál- tatásának nagy gondjában vállat vetve osztozik jó urával. 15 kommenciós cselédjük van; boruk 2000 hektó termett a múlt ó'sszel, melynek ára most 2 és 1/2 millió korona. Pénzük s boruk van is bőven, de kenyerük nincs, pedig csak előbb való a kenyér, mint a bor. Hogy pedig a múltkor - vagy 10 napja lehet - lent járt Orgoványon a százados úr, s eladta 125 000 koronáért az erdejét: megbízott engemet és Eördögh jegyző' komámat, hogy kerítsünk neki 40-50 mázsa rozsot akármi áron, mert a cselédjeinek már január elején is csak a fél kommenciót tudta kimérni. Eördögh kerített is 7-800 koronájával mázsáját - Tóth Imre gazdánál, Király Istvánéknál, Harangozó Pap Sándornénál (egy szénakazal alatt!) s Gazdag Végh Mihálynál 30 mázsa rozsot, melyért három kocsival jött le Szamt Károly gyakornok. Nálunk hált - ő is csak az édesanyja után sír-rí mindig! 28-án hajnalban rakták fel a hozzánk összehordott 24 zsák rozsot, s indultak haza, 6 zsákkal pedig még itt hagytak; ezért még majd jönnek, de több is kellene. 706
