Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Bella István: Csodaszarvas (oratórium és táncjáték)
Méhedben kardok nyihognak. Kínok vad ménese vágtat. Leendő élők és holtak eleven tengere árad. ŐSANYA Jaj, jaj, a tenger, a tenger... (szöveg, nem énekelt) Tűzözön önt el, jégözön önt el, telehord lánggal, gyilkoló földdel, kínok kínjával kínokba földel, éget, megfagyaszt, éget, megfagyaszt. Hova suhogtok hófehér kardok, tüzes vasak, ti, hova suhantok, forgó tűzgömbök, mit is akartok? Hogy pusztuljak, azt? Megölődjek, azt? SÁMÁNOK Méhed majd meghasad egyszer. Megszülöd mind a csodákat. Elönt az eleven tenger. Taraján sokaság támad. Zselnice-bölcső a méhed. Abban kell földre bocsájtnod köldököd láncán a néped. Megszülnöd a sokaságod. ŐSANYA Jaj annak, ki magát a Napot szüli meg. Izzó vasgömb forog a combjai között. Jaj nékem, akiben az ítélet megeredt, s^ megfogant az Idő, jövendő nemzetek. És mint az anyaföld, forgók és szédülök. KÓRUS Szülj, szülj, égj és szülj Égj, égj, égj és szülj! Égj és szülj és égj és szülj és égj, égj, égj és szülj! SÁMÁNOK Káj jum kérni jög Kája juv jigő Káj juv kérni jög Kája juv jigő
