Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Egri Zsolt: "... levert diófa bánata..."

zéseiből eredeztethetó'ek: mesteri formakezelése olykor üresjáratot produkál. A Stílusgyakorlat c. versének éppen az a tanulsága, hogy a költemény nem merülhet ki csupán a virtuozitásban, az esztétikai teljességet egyedül ez nem képes biztosítani. Kifogásolható az is, hogy nem talál könnyen képeket, a kifejezés erőltetett vagy éppen képzavaros helyenként (Kalypso): ennek következtében többnyire pár képet variál verseiben. S hogy mennyire átütő erejű lehet egy jól megválasztott hasonlat, arra a Mondattan nyújt bizonyítékot. További problémát okozhatnak visszatérő témák vagy sorok: ezeket a kötetbe bele-beleolvasva nem is észleljük, mert csak a könyv egésze, de inkább korábbi alkotásai hozzák felszínre. Ez az ismétlődés már bántó a szavak szintjén: egy- egy kifejezés gyakori használata rossz szájízt okozhat a befogadóban, mert kiüresíti a szavakat. így mintha önmaga tett volna közhelyessé olyan - egyébként nem szokványos - szavakat, mint írisz, retina, comb, moccanatlan.

Verseinek hatásosságát a szabadvers lendülete növeli: szerencsére a nagyobb ritmusegységek „elviszik a hátukon” a közhelyes szavakat, taktusán el lehet ringatózni, ám ez a „sanzonszerűség” is éppoly kritikus lehet helytelen vagy indokolatlan használat esetén. Gyenge verseit inkább a képi és kifejezésbeli fantáziátlanságnak köszönheti, mint a ritmikai és formai túlhajtásoknak. A Két dal című költemény egész váza összeroskad a tropikája miatt, de egyetlen sor is képes megbillenteni az egyébként jó verset, a Ronsard a Szajna fölött vall szerelmet címűt. Pozitív példa képalkotásából a 'elnyurgultak a rózsák” kifejezés, mely gyaníthatóan hapax legomenon (Ősz van).

Van még ugyan néhány kevésbé sikerült alkotása, de a kötet súlyát nem ezek adják, Imre Flóra művészetét nem ezekkel kell mérni. A Rejtőzve éltünk kötet a citált versenek kívül tartalmaz további remekműveket is, melyekről külön-külön oldalakat lehetne írni: A Mire tartogatsz például olyan bensőséges vallomás, ami a Zsoltár-ral együtt megtalálja a kényes egyensúlyt a múlt formája és a jelen tartalma között. Ugyanilyen megejtő vers még a kötet címadó költeménye, de szintúgy élvezetes a Kitérő egyenesek egyedi látásmódja. Az Önarckép kiváló állóképe rokon például az Egy keményen átdolgozott nap iróniájával, könnyed drámaiságával. Költeményeinek nyelvezete - megőrizve az összetettséget - könnyen befogadható, letisztult, ami a művek rangosságát is emeli.

Az elmondottakból is kiviláglik, hogy Imre Flóra azon költők közé tartozik, akik tisztán látják környezetüket és önmagukat. Költői formátuma azt jelenti, hogy ezt az élményt autentikusan, nagy mesterségbeli tudással közvetíteni is képes, hibáinak csökkenése pedig arról árulkodik, hogy lírájának húijait folyamatosan hangolja.

(Tevan Kiadó, 1995.)

672