Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mórocz Zsolt: Tükör által - homály nélkül
néhány „köztudott”, „magától értetődő” tényt. Ne kerülgessük, mint liberális kritikus a konzervetív kását: a mű gyors, (egy éven belüli) ismételt megjelenése sikert jelez. Ebben az égetően idó'szerű témák (Szabadság; Szegénység; Barbie; A védtelen ember; Magyar kultúra; A boldogság forradalma; Másság-mágia; stb...) választása mellett döntő' szerepe lehet annak, hogy különösebb harsányság nélkül, Czakó közösségben - ha tetszik népben és nemzetben is - gondolodik. Etikája - bár kétezer éves - máig érvényes. Abból indul ki, hogy a jelenségek kuszaságában felismerhetően létezik a jó és a rossz, aminek kimondása, „mindössze” bátorság kérdése. Igazságai élesek, de sohasem bántóak. (Már akinek, persze.) Minden sora mögött a dolgok pontos elhelyezésének, megértésének igénye húzódik. Ezt közönségesen gondolkodásnak hívják. Egy népet ugyanis nem fenyeget nagyobb veszély - vallja Hamvassal - minthogy eldobja magától a tudatosságot, a gondolkodást, és a tudattalanságba, tudatlanságba süllyed. „így válik csőcselékké, söpredékké.” Ma a nyilvánosság uralóinak feladata, hogy bennszülötté (ezúttal Németh László kifejezésével élve) züllesszék a magyarságot, olyan néppé, amely megfosztva öntudatától sem forradalomra, sem szellemi önvédelemre, sem felkelésre nem képes többé önmagáért; legföljebb fosztogatásra, akár az amerikai színesek egy-egy áramkimaradás alkalmával. A szabadságharchoz eszmék kellenek - történelem, múlt, önbecsülés, hit, jövőkép - míg a csábító kirakat üvegének bezúzásához csupán indulat és utcakő. Egy ország elfoglalása a nyelv megszállásával kezdődik - szögezi le Czakó Gábor. ,A hadművelet feladatai: megszállni a pozitív fogalmakat, kiverni az ellenfelet a középértékűek birtokából, továbbá negatív értelműek hordozására kényszeríteni, vagy ha nem megy, az ellenfél szavait negatívnak minősíteni.” Nem új fejlemény ez itt mifelénk, a hajdani Eufémiában. Azóta persze sok hazugság folyt szét a médiákból, mióta a könyv (1983-ban) megjelent. A helyzet nem változott alapvetően. Czakó akkori regényének kulcskifejezései ma is érvényesek; tartalmukban nem, pusztán formájukban torzultak némileg tovább. Az Eufémia lapjain olyan szervezetekkel találkozhattunk, mint a Viszonyokat Természetesítő Bizottság, a Demokráciaelosztó, az Akadémia Tautológiái Intézete és citatológusai, az Országos Internacionalista Hazafias Bizottság. Törvények szóltak az információk demokratikus monopóliumáról és az egyéni gondolkodás szabadságáról. Ez volt a demokratikus centralizmus és a szocialista közösségek kora. (Rég volt, szép volt, igaz volt.) Napjainkban a fogalmak megszállása, jelentésük megváltoztatása „fosztogatóképzők” segítségével történik Czakó szerint. A Magyar - Magyar Nagyszótár zsebkiadásának rendeltetésszerű használatával fényt deríthetünk ennek rejtelmeire és meghatározhatjuk egyúttal az író helyét is abban a közegben, amelyet kissé pontatlanul mérvadó szellemi életnek szokás nevezni: „Konzervatív aki egy doboz globus májkrémből képes fölidézni egy, az egész glóbuszt benépsítő hófehér májasliba-csapatot. Keresztény 1. keleten kurzusista, aki ki akarja sajátítani azt, amitől ellenfelei utálkoznak; 2. nyugaton racionalista, aki istanszerelmét az egyházi adóval kiegyenlítette; 3. an* avítt Magyar kurzusista, aki Szent Istvánt Horthy Miklós fehér lovára akarja ültetni. * anekdota 660
