Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében

díszítésrendszer), amely alapján az étkezési kultúrában bizonyos változásokat regisztrálhatunk. Újonnan jelentkező keleti vonásokat észlelhetünk a viseletben, hitvilágban is. E keleti kapcsolat hátterében valószínűleg az áll, hogy az avar kagán, legalábbis a 9. század elején, első harmadában - amíg a magyarság el nem zárta ezt a lehetőséget (Id. a 834-ben ellenük épített erődöt) - a kazár birodalommal, (azon beli is sajátos módon főként a Kubány vidéki bolgársággal - ld. a kézzel formált cserépüstök ottani elterjedését) márcsak hátországának biztosítása érdekében is, újra felélénkíthette a kapcsolatokat.

A Dunától északra, a Morva-medencét és a Kisalföld Dunától északra fekvő területét, egészen a Garamig a Karoling birodalommal vazallusi viszonyban álló, de attól rendre szabadulni igyekvő morva fejedelemség foglalta el. A morva szlávok először 822-ben küldtek saját követet Frankfurtba, a birodalmi gyűlésre, 833 táján pedig már arról hallunk, hogy Mojmír nevű fejedelmük elűzte a nyitrai fejedelmet, Pribinát, uralma alá hajtva annak területét is. 846-tól Mojmírt unokaöccse Rasztiszláv követte a fejedelmi trónon, míg őt 870- től ugyancsak unokaöccse, a már a magyarok előőrseivel is találkozó Szvato- pluk (Szventopolk). A morva fejedelemség fénykora Rasztiszláv és Szvatopluk uralkodásának időszakára esik; erre az időre a morva arisztokrácia és katonáskodó nemesség (katonai kiséret) gazdasági helyzete annyira megszilárdult és ezzel együtt (feltehetően az előző időszak keleti nomád [avar] Ízlésétől is befolyásolva) pompakedvelő kulturális igényei annyira megnövekedtek, hogy kielégítésükre érdemes volt már nemesfémekkel (arannyal, ezüsttel) mesterfokon bánni tudó ötvösöknek a morva fejedelmi udvar közelében megtelepedni, s az arisztokrácia nőtagjai részére míves ékszereket, fülkarikákat, gyűrűket, díszes lemezgombokat készíteni. Ezt a horizontot nevezi a morva régészeti szakirodalom bizánci-orientális (ún. veligrádi stílusú) ékszerek körének.

Pannónia provincia területén, a Dunántúlon a 9. század közepe tájára már több keleti frank grófság létesült. Ezek közül a Felső-Dunavölgyben a nagyhatalmú bajor Wilhelm család, a Bécsi-erdőtől a Rábáig Ratbod praefectus, attól délre Rihhari rendelkezett nagyobb birtoktest felett. Utóbbi birtokának központja valószínűleg Savaria volt. Ezekről a század első felében létesült birtokokról birtokosaik nevén kívül alig tudunk valamivel többet.

Ezzel szemben a Zala folyó alsó folyásvidékén a 840-es évek elején létrejött birtokközpontról a .Karanténok és bajorok megtéréséről” (Conversio Bagoari- orum et Carantanorum) 870 táján Salzburgban készült irat alapján jóval bőségesebbek az ismereteink. Ezek szerint a Mojmír által Nyitráról elűzött Pribina Alsó-Pannóniában előbb hűbérbirtokul, majd teljes birtokba kapta meg a Zala folyó környékét, ahol előbb egy erődítést, mocsárvárat létesített (Mosaburg, urbs paludarum) majd templomok sorát építtette birtokain, s szorgalmazta, hogy hasonlók épüljenek az udvarához tartozó nemesek udvarházaiban is. 860 táján bekövetkezett halála után fiára, a hasonló elveket valló Kocelre szállt a grófság (870-es évek közepéig).

Mosaburg/Zalavár köré Pribina hívó szavára fél Európából érkeztek telepesek: az utóbbi két évtizedben itt feltárt temetők régészeti és embertani adatai alapján dunai bolgár, déli (dalmáciai óhorvát), nyugati (morva) szláv, germán (bajor, alemann) és északi szláv eredetű (wilz) elemek keveredtek a helyi, nyugati (duleb) szlávokkal már amúgy is kevert késő avar népességgel.

619