Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Bohár András: Verbo-vizuális provokációk - Székely Ákos költészetéről
BOHÁR ANDRÁS Verbo-vizuális provokációk- SZÉKELY ÁKOS KÖLTÉSZETÉRŐL (elméleti megfontolások) Apoézis verbális és vizuális mozzanatait előtérbe helyező kísérletek — különösen honi litereturánk esetében - mindig kicsit hátrányos helyzetben érezhették magukat. S itt nemcsak a határterület műfajmegjelölés nehézségeivel érdemes számolnunk — ennek poétikai és értelmezési problémáiról még szólok de azt is emékeinkbe szükséges idéznünk, hogy századunk avantgárd irányai a műformák át-alakításában mindenkor élenjártak. Ami egyszerre jelezte a megújuló tartalmi-formai követelményeket és sajátos kulturális korszituációnkat. így feltétlenül meg kell, hogy emlékezzünk azokról az elméleti és gyakorlati problémákról, amelyek a verbális és vizuális természetű komplex műalkotásokat jellemzik. Kiindulópontként a fenomenologikus szövegalkotás és -értelmezés problémakomplexumát érintjük, majd a képiség fogalmából következő vizuális narrativitás jelentőségét vázoljuk, hogy végül a hermeneutikai interpretáció keretei jelezhessék azokat az értelmezésbeli határpontokat, amelyeknek segítségével közelebb kerülhetünk az alkotásokhoz. Az elméleti támpontokat mintegy kiegészítik a hazai avantgárd intézményesült formáinak „termékei”, amelyek újraértelmezésével érzékeltetni tudjuk azt a befogadói közeget, ahová Székely Ákos könyvei is megérkeztek. Nem véletlen, hogy a fenomenológiai értelmezés kereteit említem elsőként. Ugyanis ez kínálja azt a megközelítési módot, ahol a tárgy alapszerkezete és létmódja - jelen eseten a verbális és vizuális entitások - határozza meg a módszer lényegi összetevőit. Az élmények intencionalitásukban való megmutatkozásának és típusos redukciójának husserli követelménye előtérbe helyezheti az egyes élményfajták leírását, valamint az összefüggés- és történésformák lényegstruktúráinak kiemelését. Afaktikus élményösszefüggés feltárása és a beleérzéskapcsolat interszubjektivitásának rekonstruálása, azaz a fenomenológiai redukció alkalmazása két szempontból is jelentőségteljes. Egyrészt a műstruktúra immanens jelentésének bemérésekor (lásd a Verbaf- rodita nász textusainak következő elemzését), másrészt ezzel a megközelítéssel a modern szövegirodalom értelmezése kikerülheti azokat az ideologikus felhangokat, amelyek mind a korszak kultúrpolitikájának, mind a szűkebben vett avantgárddal kapcsolatos elő-ítéletekben megnyilvánult, és sokszor ma is tetten érhető (erről lásd még Bohár, A. KONZ:?AVANT:?POSZT:? Palócfóld 1995/2). 58
