Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
galambfibulákkal és - a Felső-Dunavölgy alsó-ausztriai szakaszán (Avaria provinciában) - domborított díszű, aranyozott rézlemezzel borított vasfibulák- kal fogták össze, az alsó-ausztriai, morva-medencei és Pannóniái területeken pedig megjelentek az első lemez- vagy üveggombocskák is, míg ujjaikra spirálisan tekert huzalgyűrű mellett/helyett, egyszerű pánt- vagy pajzsos fejű lemezgyűrűket húztak, és a leggazdagabbak emellett alkarjukon még poncolt díszű, rombusz átmetszetű huzalkarpereceket is viseltek. A nyaklánc gyöngyei közül a dinnyemag alakú gyöngy, ami a késő avar kor legjellegzetesebb és igen nagy mennyiségben gyártott gyöngytípusa, a 9. század első felében egyre csökkenő' számban fordult elő (bár érdekes módon éppen ekkor egészen Eszak-Bajorországig, Oberpfalz vidékéig eljutott), a legkésőbbi példányok a 9. század közepén, az akkor nyitott újabb temetők első generációs sírjainak nyakláncaiba fűzve bukkantak fel. A fokozatos eltűnés mögött nyilvánvalóan az áll, hogy a gyártó műhelyek már a 9. század elején beszüntették a gyöngytípus gyártását, a meglévő mennyiség pedig tulajdonosaik halálával fokozatosan vonódott ki a forgalomból. Ugyanez érvényes a kásagyöngyök re is. A Nagyalfóldön ezek a típusok valószínűleg tovább maradtak használatban, az ottani műhelyek talán később hagytak fel gyártásukkal, legalábbis az ott napvilágra került leletanyag ezt a feltételezést látszik erősíteni. A sárga fonatos fekete üvegpasztagyöngyöknek két változatuk fordul elő: (1) a hengeres fekete üvegpaszta gyöngyre spirálisan tekerték fel a sárga üvegszálat, vagy (2) a rövidebb, nyomottabb, inkább hordóformára emlékeztető gyöngyre egymást keresztező hullámvonalban tekerték a sárga fonatdíszt, az általuk közrefogott mezőkben pedig gyakran kis pettyeket helyeztek el. Mindkét variáns gyakori a késő avar kori temetők kései sírjaiban és az avar kor végi temetkezésekben, s viszonylag nagy számban fordulnak elő a korabeli bajorországi (oberpfalzi) temetőkben is. Ugyanakkor a két térség között, azaz a Felső-Dunavölgyben feltűnően ritkán bukkannak fel. Morva földön szintén a 9. század első felében, a hamvasztásról a csontvázas (korhasztásos) temetkezésekre való áttérés időszakában jelentek meg. Itt, miként a pannóniai temetők némelyikében is, a század második felében is nyakláncba fűzték őket, valószínűbb azonban, hogy csak a 10. század elejétől terjedtek el újra, miként a Dunától északra fekvő Kisalföld 9.-10. századi temetőinek síregyüttesei, leletkombinációi mutatják. Az időbeli hiátusra már a neves morva régész, Josef Poulík is felfigyelt, amit úgy próbált feloldani, hogy feltételezte, ezeket a gyöngyöket Fekete-tenger melléki műhelyek készítették, ahonnan előbb az avarok, majd a honfoglaló magyarok révén kerültek a Kárpát-medencébe. Ilyen gyöngyök azonban - igaz, főként más színkombinációkban - már a 7. századi alemann és bajor temetőkben sem voltak ismeretlenek, a gyöngytípus tehát különböző színkombinációkban és területi elterjedéssel az egész korai középkorban jelen volt Közép-Európában. Ezért fontos, hogy az egyes variánsokat egymástól tisztán elválasszuk, kronológiai helyüket és területi elterjedésüket pontosan meghatározzuk. Esetünkben mindenesetre érdekes, hogy a sárga fonatdíszes fekete gyöngyök a Kárpát-medencében csak akkor voltak divatban, amikor az avarok, majd a magyarok „nomád” Ízlése befolyásolta a gyöngyviseletet. A réz- vagy bronzcsövecskékre épített, amfora alakú, átlátszó vagy 614
