Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
mellé helyeztek, s általános az is, hogy több darabot; a síron belül azonban nincs meghatározott helyük, a koponyától a lábvégig bárhol előfordulhatnak. A volt avar kaganátusban a 9. század elején, első' felében megjelenő' horgas sarkantyúk közül a Pannóniái példányok (Söjtör, Gelsesziget) tövisét különállóan készítették el és a sarkantyú háromszög keresztmetszetű ívébe egy rézforrasz segítségével utólag szegecselték be, a tövist koncentrikus körökkel, a sarkantyú szárait pedig ferde bevágásokkal díszítették, miként az eredeti frank horgas sarkantyúknál is. Ezzel szemben a Morva-medencében a 8. század végének, 9. század elejének idó'szakából eddig előkerült több tucatnyi horgas sarkantyút „szláv módra” tövisével együtt egyetlen vasból kovácsolták, s ezek többnyire díszítetlenek maradtak (vsz. helyi utánzatok voltak, ámbár ehhez egyelőre furcsamód hiányoznak az eredeti frank példányok). Ez a tárgytípus a 7. század második felében, (mások szerint csak) a 8. század közepétől jelent meg, a Merowing kor végének hasonló, de kifelé hajló horgokkal készített sarkantyúit követte. A Pannóniái példányok minden bizonnyal importként jutottak ide, de kevés számukból következően valószínű, hogy - márcsak a nyugatitól eltérő keleti nomád lovaglótechnika miatt is - nem tudtak igazán meggyökerezni. A lovaglás egyik fontos kelléke, a sarkantyú kapcsán érdemes röviden kitérni magára a ló szerszámzatára is. A századforduló pontosan nem keltezhető, de még az egységet legalább formálisan fenntartó fázisában készülhettek azok az aranyozott és ezüstözött rézlemezből kivágott diszítésű, vaslemez alapú lószerszámveretek, szíjforgók (falerák), melyek szinte az egész kaganátus területén, de jellemző módon főként már a peremterületeken találhatók meg. Velük együtt gyakran idegen fegyverek, langsax, szárnyas lándzsa, köpüs felerősítésű nyílhegyek stb. kerültek a harcos mellé, ami egyértelművé teszik, hogy csak a Karoling birodalommal kitört háború körüli időkre és az utánra keltezhetjük őket, következésképpen mindazok a (számító- gépes adatfeldolgozás látszólagos objektivitására hivatkozó) kisérletek, amelyek egy 8. század eleji keltezést sem tartanak lehetetlennek, a történeti tények teljes figyelmen kívül hagyásával születtek. Az egész avar korban szokás volt, hogy a lovas harcosokkal a lovukat is eltemették. Ennek a szokásnak azonban időben és térben eltér az intenzitása, s bár általános tendenciaként az avar kor végére egyre ritkább, bizonyos gazdag közösségekben még a 9. század elején, első felében sem volt szokatlan a ló leölése és gazdájával együtt való eltemetése (pl. Komárom, Kehida, Vörs). A nők viselete A nők viselete a 8. század végétől, 9. század elejétől ugyancsak sokszínűbb, változatosabb lett, a keleti frank peremterületeken az Ennstől a Középső-Du- navidékig és a Dráva-Száva-közéig a nyugati hatásokat az avarral ötvöző, s szláv vonásokat is magába olvasztó, közösen kialaktott stílus jelent meg és terjedt el. A korábbi idők ovális karikájú, gúla alakú üveggyöngycsüngős „egyeií’-fülkarikája helyett/mellett drótból hajlítgatott egyszerű ékszerek egész sorozatát és bronzlemezből domborított csüngőcskékkel díszített fülkarikákat akasztottak a homlokpántjukról a halánték mellett alácsüngő pán- tocskáikba. A drótékszerek a (1) síma, és a (2) kétpántos, nyitott végű huzalkarikától 610
