Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
Az avar kor végének régészeti emlékanyaga Az avar kor vége régészeti emlékanyagának különválasztását az ún. késő avar kori (griffes-indás) emlékanyagtól, és mint különálló horizontnak a tárgyalását azok az új jelenségek teszik szükségessé és indokolttá, melyek a 8. század végén és a 9. század első felében lezajlott politikai változásoknak, hatalmi átrendeződésnek, azaz a kaganátus belső szerkezetének, hatalmi súlypontjainak áthelyeződése következményeként az addigi kulturális prioritásokat is másokkal váltották fel. Az egységes avar kaganátus előbb egyre inkább önállósuló, de a kagán főségét valószínűleg (legalább) formálisan még elismerő kisebb territoriális egységekre bomlott (ld. pl. a tudun sajátosan kettős kötődésű regnálását a 795-803 közötti időszakban), majd pedig a bomlás további erősödésével ezek mind karakterisztikusabban külön utat kezdtek járni. A legfontosabb, központi területek 811 után a Karoling birodalom provinciáinak sorsában osztoztak, míg a peremterületek törzsi, gentilis fejedelemségekre estek szét, melyek azonban az erőviszonyoktól függően hol lazuló, hol szorosabbá váló vazallusi függésben álltak a Karoling-birodalommal (ld. Pannónia tartománynak a Karoling birodalomhoz kapcsolását, azon belül a Dráva-Száva közén Siscia központtal Alsó-Pannónia irányításával megbízott Ljudevit sikertelen felkelését [818-823], majd a bolgár terjeszkedést az Erdélyi középhegységben, a Bácska, Bánát területén és a Dráva-Száva közén [818-828], továbbá a dalmát tengerparton szerveződő óhorvát államot, illetve Pribinának előbb a Dunától északra, Nyitra központtal létesült fejedelemségét [833-ig], majd az ő és fia, Kocel által a Délnyugat-Dunántúlon, Mosaburg/Zalavár központtal létesített grófságot [840 k.-875 k.], és Mojmír és utódai, Rasztiszláv és Szvatopluk fejedelemségét a Morva medencében [822-907] stb.). Az avar kor végi fázist korábban annak valódi jellegét elmosó Blatnica- Mikulcice-(Nagyszeritmikiós) horizont, vor-Köttlach fázis megnevezésekkel jelölték meg. Ezek legjellegzetesebb temetkezései már a múlt század végén ismertté váltak (Blatnica, Skalica [Szakolca], Devinska Nová Vés [Dévény- újfalu], Gajáry, Drasenhofen, Micheldorf-Kremsdorf, Hohenberg, Krungl, Zalakomár, Söjtör, Kehida-Fövenyes, Vörs stb.). Temetkezési szokások az avar kor végén A 8. század végén, 9. század elején a kaganátus törzsterületein a temetkezési szokásokban olyannyira nem érzékelhető még változás, hogyha a viseleti és egyéb régészeti leletanyagban nem mutatkoznának új elemek, nem is tudnánk, hogy már a késő avar kor végén járunk: változatlan a sírgödör tájolása, mérete és kiképzési módja, s változatlan maradt a harcossal temetett ló sírjának helye, a sírépítmény és a koporsó szerkezete, az étel- és italmelléklet adásának szokása, a viselet módja (ékszer, öv, kés, tarsoly viseleti helye), mégha a viselet tárgyai már egyre inkább új formákat is mutatnak. Annál jelentősebb a változás azokon a peremterületeken, ahol nagyobb települési tömbökben éltek a csatlakozott szláv törzsek. E változások közül talán a leginkább szembeötlő, hogy az addigi hamvasztásos temetkezési szokásról tömegesen tértek át a korhasztásos (csontvázas) temetési módra (amit persze nem szabad egyik évről a másikra bekövetkezett gyökeres változásként 605
