Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

hanem igénybe vették erre a célra a magyarok szolgálatait is. E feltevés direkt módon sem nem bizonyítható, sem nem cáfolható. Az Orosz Őskrónikában ugyanis csak a kazároknak való adófizetés tényét jegyezték fel, a magyarokkal kapcsolatban nem említették meg ezt. A 870-880 körüli időre vonatkoztatható arab források ugyanakkor a magyarok közelében lakó szlávok adózásáról emlékeztek meg, de nem adták meg a magyarok fennhatósága alá tartozó szláv törzsek nevét. A kutatók úgy oldották fel többnyire az ellentmondást, hogy feltételezték, előbb, a 850-es években a magyarok a kazárok részére szedték be az adót, a 870-es években pedig saját maguknak, illetőleg az is felmerült, hogy a kazár kabarok adóztattak. Az 1950-1960-as évek magyar történetírásában a későbbi Kijevi Fejedelemség kialakításában szerepet játszó polján törzs esetében megkérdőjelezték a magyarok katonai fölényét, sőt a poljánok erőfölényét hangsúlyozták. Úgy vélem, korántsem bizonyos, hogy a magyarok és a kazárok ugyanazokat a keleti szláv törzseket adóztatták meg. A kazár adóztatás a poljánokat, szeverjánokat, vjaticsokat és radimicseket érintette és mókusprémben rótták le az adót. A magyarok a hozzájuk közel lakó szlávokra élelmiszeradót vetettek ki. Mivel a magyar szállásterületet a 9. század végén elfoglaló besenyő törzsek közül az egyik hasonlóképpen közel volt szláv törzsekhez, Konstantin híradása alapján analógiás következtetést vonhatunk le a szláv törzsek feltehető kilétére. Eszerint „az „ultinok, devle- ninek és lenzeninek” és a „többi szláv” törzsekhez lakott közel az egyik besenyő törzs (Erdim), s feltehetően a honfoglalás előtt egy magyar törzs. Az analógiák veszélye ellenére valószínűnek vélem, hogy a magyarok által adóztatott keleti szláv törzsek közé tartoztak az ultinok, devleninek és lenzeninek, a többi szláv törzzsel kapcsolatban nehéz állást foglalni. A magam részéről nem sorolnám az állandó adóval sújtott, s többé-kevésbé magyar fennhatóság alá tartozó szláv törzsek közé a poljánokat, szeverjánokat, vjaticsokat és radimicseket. Ezek ugyanis bizonyítottan a kazároknak adóztak, amíg a rúszok meg nem jelentek a színen. Úgy hiszem, hogy a Dnyepertől keletre lakó szláv törzsek esetében a magyarok nemigen szedtek saját maguk részére adót, s azt sem gondolnám logikusnak, hogy a magyarok a kazárok adószedőmként jelentek volna meg e térségben. Az nem kizárható, hogy a kazárokkal együtt hadjáratot vezettek a Dnyepertől keletre lakó szlávok ellen, de ez sem bizonyítható. Hasonlóképpen csak feltevés, hogy a kazárok bevonták volna a besenyők elleni rendszeres hadjárataikba a 840-50-es években vagy később a magyarokat is. A 860. évi Krím-félsziget elleni kazár akció kivételével a közös kazár-magyar akciók helyszíne és időpontja nem tisztázott, jóllehet ilyen katonai együttműködésben nem kételkedhetünk.

Kérdés, hogy csak kazár-magyar szövetségről beszélhetünk-e vagy pedig, miként az etelközi fejedelemválasztás kapcsán arra utaltam, ennél többről van szó, s vazallitást tételezhetünk fel. A bizánci császár híradásából kitűnően a kagán egyértelműen hűbéreseinek tekintette a magyar törzsszövetségi vezetőket, fejedelmi méltósággal ruházta fel Árpádot, s engedelmességet várt el tőle. Nem egyértelmű, hogy a magyar törzsszövetség új feje eleget tett-e a kazár elvárásoknak, s még kevésbé világos, hogy a magyar törzsszövetség vazallusként Kazáriához tartozott-e vagy pedig teljesen független volt tőle. Analógiaként említhetem, hogy a honfoglalás után VI. (Bölcs) Leó (886-912) bizánci császár szerint a magyarok „arra törekednek, hogy a

582