Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

Occidens Europa Occidenssé, Nyugat-Európává vált a XI-XIL századra, ugyanakkor határai egészen a Baltikumtól az Adriáig terjedő' sávig nyúltak eló're, ezáltal magába foglalta a mai Közép-Kelet-Európát is. Ezzel párhuzamosan Európa azonossá kezdett válni a Kereszténységgel (Christianitas), amely viszont az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadás hatására egy Bizánc fó'sége alatt levó', jóval kiseabb ortodox Kelet-Európára és egy nagyobb, római katolikus Nyugat-Európára oszlott.

Áttekintésünkből kitűnhet, hogy míg Európa nyugati felét, a terjeszkedő' Occiedenst viszonylag könnyebb meghatározni, addig Kelet-Európa, az Oriens vagy Europa Orientalis értelmezése, behatárolása jóval nehezebb. Lényegében azt mondhatjuk, hogy az Occidenstól keletre levó' területeket tekinthetjük Keletnek, amely fogalom kezdetben Bizánchoz, a bizánci fennhatóság alatt levő kelet-római területekhez kötődött. A földrajzi értelemben vett Kelet- Európa nagyobb része a IX. században nem tartozott Európához, amely fogalmat ekkor még jórészt Occidens sajátított ki. A későbbi Ausztriát (Ostmark) és a Dunántúlt is határterületekként magába foglaló, Nagy Károly által megteremtett Karoling Birodalom, a Bizánci Birodalom, illetőleg már Ázsiában az Arab Birodalom határolta be nyugatról és délről e voltaképpen névtelen, periférikus régiót, amelynek a Kárpátoktól a Donig húzódó részét Szkítiának is nevezték az egykori szkíták után.

A kelet-európai régió határait megvonhatjuk a Volgánál, vagy az Urál hegységnél, illetőleg a Kaukázusnál. A továbbiakban keletről kiindulva nyugat felé haladva tekintjük át a földrajzi és mai politikai értelemben vett Kelet-Európa népeit, formálódó államait és politikai viszonyait. Előbb Kelet- Európa keleti felét (a Volgától és a Kaukázustól a Kárpátokig), majd délkelet- Európát (a Balkánt) és Középkelet-Európát vizsgáljuk. Bár a honfoglalás időszakára, a IX. század végére koncentrálunk, vissza kell mennünk az előzményekre is, egy-egy nép korábbi történetére. E térségben három régi hatalmat találunk: a VII. században kialakuló Kazár Birodalmat és dunai bolgár államot, az V. századtól számítható Kelet-római vagy Bizánci Birodalmat. Idevehetjük negyedikként az V. századtól formálódó Frank Birodalmat, amelynek határterületei benyúltak Kelet-Európába. A régi hatalmak közül nem mindegyik érte meg a IX. századot, ide sorolható az 568-ban a Kárpátmedencébe besodródó és a IX. század elejére a frank támadások hatására felbomló Avar Kaganátus, s a Kubán-vidéken levő Nagy Bulgária, amelyet a kazárok számoltak fel a VII. század második felére. Jelentkeztek a IX. századra új hatalmak is, mint a magyarok és a ruszok, valamint a morvák. A régi birodalmak és új államok, népek vetélkedése a IX. század végére jelentős változásokhoz vezetett Kelet-Európábán.

1. A „keleti végek őre”, Kazária

Kazária feltétlenül méltó a figyelemre, hiszen a kazárok vezetésével olyan nomád birodalom született a Kaukázus és a Volga vidékén, amely több mint három évszázadig (kb. 630-965) életképesnek bizonyult, ami, tekintve a nomád képződmények tünékeny jellegét, világtörténeti kuriózumnak minősíthető.

572