Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - Kabdebó Tamás: Angol-ír és ír költészet Magyarországon

Ferenc fogalmazta meg a „nyelvében él a nemzet” gondolatot. Ezzel szemben Írország csupán őrizte, mint drága relikviát, a nyelvét. A mindennapi érintkezés nyelve az angol volt, a legtöbb költő angolul írt, az egyetlen nyelven amit tudtak, vagy jól tudtak. Mindemellett Írország minden hányattatásán keresztül is megőrizte nemzeti vallását. A magyarok úgy vélik, hogy a nyelvváltás Írországban előnyökkel is járt. Anyanyelvi színvonalon ismerve az angolt, az ír költők közvetlenül be tudtak kapcsolódni a világirodalom fő áramlataiba, s szinte folyamatos elismertségnek örvendtek külföldön. A magyarok, mintegy bezárva nyelvükbe, nem közvetíthetik költészetüket versenyképes világszínvonalon.

Ezek alapján a magyarok érdeklődése az ír költészet iránt ilyesfajta rejtvényként fogható fel: mi lesz egy nép sorsa, amelyik elveszítette anyanyelvét, de megőrizte nemzeti identitástudatát, s eközben egy világnyelven keresztül keres utat magának? Továbbá: törekednek-e a kelta kultúra megőrzésére? Milyen lehet egy kis nép fiának lenni, amelyik gazdaságilag alárendelt helyzetben van, de kulturálisan egyenrangú az elnyomó néppel? Ezek azok a kérdések, amelyekre a magyar irodalmárok keresik a válaszokat, s részben ez magyarázza, hogy miért szeretnének egy átfogó, magyar nyelvű, ír költői antológiát létrehozni.

Korábbi példák alapján lehetne válogatni. Thomas Moore, Oscar Wilde, James Joyce, Yeats és Samuel Beckett szerény fordítások és/vagy válogatott verseik fordításán keresztül már ismerős a magyar közönségnek. Világhírnevük megelőzte őket. Azon túl, hogy klasszikus költőkről van szó, a válogatási szempontok a következők: (a) A modern irodalomban szerzett, nemzetközileg is elismert érdemek, mint Seamus Heaney, Thomas Kinsella, Austin Clarke, Patrick Kavanagh, Luis Mac- Neice költészete, (b) Olyan költőről legyen szó, aki már megtalálta a maga magyar költő-műfordítóját, mint Richard Murphy, Tom Paulin, Seamus Deane, (c) Az iskolai kötelező olvasmányok színvonalán alkotó költők éppúgy szerepeljenek az antológiában, mint földhözragadt lokálpatrióták, mint John Hewitt, vagy a katonaköltő Pierce Ferriter, akiknek Magyarországon megvannak a hozzájuk hasonló költőtársaik. Ugyanez érvényes Carolan bordalaira (noha a bort whiskyvel kell helyettesíteni) és a népdalokra. A Máriához írott középkori költemények és más lírai versek, amelyek egyetemes érvényűek, szintén helyet kell kapjanak az antológiában, (d) Olyan személyek, akik magyar költőkhöz hasonlóan viselkedtek, mint Oliver Saint John Gogarty ugyancsak érdekesek a magyar olvasók számára.

Az angol—ír és ír nyelvű költészetből válogatott, Tört álmok című antológiám közel négyszáz oldalán mintegy harminc költemény található különböző műfordításokban, más-más műfordítóktól. Nem mintha egyik jobb lenne, mint a másik, hanem mert mindkettő meggyőző. Patrick Kavanagh Eposz című versét például Tandori Dezső s jómagam fordítottuk, egymástól függetlenül. Mindkét fordítás közel áll az eredeti mű jelentésvilágához, mindkettő megközelíti az eredeti formát, mindkét szöveg az eredetinél nagyobb mértékben használ köznapi irodalmi és idiomatikus kifejezéseket, s mindkettő olyan költői színvonalat ér el, hogy akár magyar vers is lehetne, megőrizve az ír neveket.

Mivel Magyarország a szárazföld belsejébe s ezoterikus nyelvébe bezárt

556