Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - Erdélyi Erzsébet - Nobel Iván: "Söréttel terített le vízilovat"

miegyéb. A tudományos-technikai fejlődés folyamatos, sőt, egyre gyorsuló ütemű. A társadalmi változások, átstrukturálódások követik a felgyorsult tempót, s az emberi psziché is igazodik a kor kihívásaihoz, legalábbis megkísérli. De hogy ezek a társadalmi-individuális reakciók fejlődést jelentenének, azt nem hiszem. A művészetek sem fejlődnek, hanem - természetesen kihasználva a technika nyújtotta új lehetőségeket is! - folyamatosan végzik egyre reménytelenebb egyeztető munkájukat logikai és érzelmi tudat kollek- tívum és individuum, múlt és jövő, s a (sajnos, mind felületesebben egymás- bamosódó) kultúrák között. A helyzet kétségtelenül egyre bonyolultabb, s ezért az egyensúlykeresés folyamata is egyre összetettebb, de ez az egyre áttekinthetetlenebb összetettség nem a fejlődés, épp ellenkezőleg: az egyre mélyülő válságjele.

Összegezve: véleményem szerint a korszerű művész (író, költő, esszéista) az, aki - tartva magát az alkotóművészet hagyományaihoz - a kulturális hagyományokat pszichéje aktuális (a korra, a helyre is jellemző) állapotának megfelelően, mély beleérzőképességgel, kreativitással, arányérzékkel és elmélyült mesterségbeli tudással, tehát magas művészi színvonalon újraértelmezve képes újból és újból közkinccsé avatni.

Pozsony, 1995. december 20.