Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Erdélyi Erzsébet - Nobel Iván: "Söréttel terített le vízilovat"
ERDÉLYI ERZSÉBET - NOBEL IVÁN „Söréttel terített le vízilovat.” BESZÉLGETÉS HIZSNYAI ZOLTÁNNAL Műfajtalankodás című tanulmányában ezt írja: ,Az esszé célja nem a bizonyítás, hanem az elmélkedés.” Az esszé tehát az elmélkedés lehetséges műfaja? A bizonyítás számára akkor milyen műfajt választana az esszéíró Hizsnyai Zoltán? A bizonyítás az axiómákra épülő „műfajok” számára tartatik fenn, mint amilyen például a matematika vagy a teológia. Tudom, hogy amit mondok, meglehetősen provokatív... És ezzel máris az esszénél vagyunk - de ne menjünk a dolgok elébe. Lássuk elóhb, miként, értem a fónti állítást. A matematikában ugyan nem vagyok járatos, de (Fambauer Gábor barátom jóvoltából) annyit azért tudok, hogy például két matematikai iskola létezik: az egyik használja a végtelen fogalmát, a másik pedig nem. Ez olyan alapkérdése a matematikának, olyan két ellentétes alternatívája (axiómája), amelyek között - nincs más megoldás! - választani kell. E választás után aztán már minden szigorúan logikus és bizonyítható - az adott rendszeren belül. A hitmagyarázatoknál hasonló a helyzet: a dogmák helyettesítik a sarkigazságokat; ezek megválasztása után a rendszer - szintén a saját logikáját követve - fokozatosan letisztul. Az olyan szellemi tevékenység, amelynek célja egy átfogó világmodell megkonstruálása, elkerülhetetlenné teszi a szembesülést a csupasz logika hatókörén kívül eső kérdésekkel. Ezekre a kérdésekre egyszer választ kell adni (választani kell). A kérdés csak az, hogy a választás egyszeri lesz-e vagy folyamatos. Az egyszeri választás számos előnye mellett azzal a nagy hátránnyal jár, hogy a dogma megalkotása vagy a sarkigazság elfogadása után kibomló rendszer olyan szilárdnak tűnő' logikai építménnyé válik, ami feledteti a kiindulópont intuitív kijelölésének mélyen logikátlan tényét. A folyamatos választásnak (a választás, a lamentálás folyamatosságának) a benne eleve rejlő bizonytalanság mellett az a nagy előnye, hogy vállalt hezitálásával (elkötelezetlenségével) felhívja a figyelmet a kiindulópontok esetlegességére, következésképp az eredmények viszonylagosságára. Az esszé - legalábbis az esszé azon típusa, amit magam is művelek - ebbe az utóbbi csoportba tartozik: nem a bizonyítás a célja, épp ellenkezőleg: a bizonyosságok indokolatlanul szívós képzetének lerombolása és a lehetséges új kiindulópontok fólskiccelése - tulajdonképpen a folyamatosan kárt szenvedő kritikai szellem életben tartása. Ezenkívül, persze, ez a gondolkodói ma536
