Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Bohár András: Időmodulációk - Cselényi László költészetéről
cirógatja hold-mancsait gyöngye tested karcsú tested ki annyit énekeltél IGEN ITT ÁLLOK ÉS NEM LÁTOK ÖVIG A LÉT-IRÓNIA szennyről bűzről pokolról nem való meg fölmutatni cirógatja hold-mancsait I. 4/1/4 Az érosz mint esély, az irónia mint a cselekvő-vitatkozó és szemlélődő világlátás fikciója: még fennáll. Azonban a „szennyről bűzről pokolról / nem való meg fölmutatni”... Ez nemcsak azért nem lehetséges, mert adott variáció éppen így hozta, hogy nem tudhatjuk meg a fölmutatás és leleplezés tárgyát, de ez minden bizonnyal természete szerint is éltárgyiasíthatatlan, így csak rej- tettségében él: II. Mert igenis jogunk van kételkedni s a fejünk szerint cselekedni A saját lábunkon megállni Saját hangunkon kiabálni S valami újat mondani Erről a csupa-úi világról Valahogy másképp szólani Az állatian-eavszerű szerelemről Az állatian-eavszerű halálról Menekülni a tételek Százszor megértett fonnák börtönéből Ahogy az emlék menekül A megkövesítő időtől Amely rejtélyt tovább differenciálják az újkor ego problémái. A kétely racionalizálása, abszulitizálása, a gondolkodás szabadsága és létrangra emelése, nem pusztán a szubjektum expanziójaként értelmezhető, mint azt sok posztmodern teória egy vállrándítás kíséretében kommentálja, mintegy Descartes személyében megnevezve a főbűnöst, s ezzel elintézve a dolgot. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ego problémájával olyan háttérbe szorított kérdéskör kapott hangot, amelynek megnyugtató megoldása ma sem ismeretes. S mindez különös jelentőséggel rendelkezik tájékunkon, ahol az ego még jószerivel ki sem próbálhatta magát. 494
