Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Páskándi Géza: Begyűjtött vallomásaim (részlet)
PÁSKÁNDI GÉZA Begyűjtött vallomásaim* (RÉSZLET) 13.) Apám csöndje; a kintiek keresztje. Amikor börtön után először jártam otthon Szatmáron, apám mindig csitít- gatta anyámat, amikor egyik rokonunkat szidta, aki nem állt mellém - s apámék mellé - bukásom idején. Mintha apám nagyon akarta volna a megértést. De hogy miért, miért nem, erre mindig csak a csend volt a válasz. S jie ítélj, hogy ne ítélhessél” tanácsa igaz és mégis roppant bonyolult. Úgy hiszem, valójában az átgondoltság, a megértés nélküli ítéletek, nem pedig az igazság kiderítése ellen szólal. Mondhatnám úgy is: vakítélet, a balítéletek ellen... Ha úgy tetszik: a preferált, a privilegizált - a kiváltságos - előítéletek ellen, ha már egészében sem tudunk megszabadulni minden egyes prejudíciumtól. (És talán soha.) Végül is - szinte véletlenül - egy jó barátom szavahihető nejétől tudtam meg, mi is furdalta apám lelkét. Ugyanis kérdésére, „apám hogy van?” panaszoltam néki, hogy egyre hallgatagabb, furcsán viselkedik s ez már nem magyarázható gyomor- és májbántalmaival. Sem azzal, hogy műfogsorát „idegennek” érzi, s ettől kedélye is morózus. Barátom neje, lassan maga elé nézett, majd elmesélte... Történetéhez tudni kell, hogy már az ötvenes évek dereka körül szép és jó szokás kezdett kialakulni mifelénk: az intelligencia egy része át-átruccant más városokba is, hogy valamilyen jelentősebb színházi bemutatót lásson. így például Kolozsvárról - vagy máshonnan - Szatmárra is. Ekkor már érdemes volt, hiszen Harag György - későbbi rendezőm, szellemi jó bajtársam - ott egyre híresebb magyar színházat csinált. Nos e „színházbarangolók” egyike-másika, ha Szatmárra ment, jobbára meglátogatta szüléimét is. így történt ez letartóztatásom után pár hónappal, s ezt mesélte el az asszony. Barátom nejét a kis társaság megbízta, hogy míg ők a színészekkel társalognak, menjen el apámékhoz, biztosítsa őket: igyekeznek mindent megtenni érdekemben... Micsoda konspirativitás! Minden eshetőségre... Legyen alibije: ő épp művésztársasággal van, holott közben a szüleimnél jár... Meg aztán egy nő * P. G. Begyűjtött vallomásaim c. önéletírása az 1996-os könyvhéten jelenik meg az Antológia kiadó gondozásában. 438
